Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Zay Orsolya: Uradnak szája íze szerint való étek. Kora újkori táplálkozási szokások a történeti és régészeti források tükrében
szert) nem szerepel, inkább többféle ételt fogyasztanak egymás után. Akár reggelire is esznek tőlünk nyugatra levest (Morgensuppe).4 A La Varenne-féle5 francia szakácskönyvben hús és húsmentes napokon is ajánlák, kenyérre öntve vagyis kenyérkásaként is fogyasztják. Nálunk úgy tűnik a 18. századig elég ritkán esznek levest, de a szakácskönyvekben lé/lév6 néven sokféle mártásfélét ajánlanak a különféle főtt és sült húsokhoz. Ezek eleve hús alaplével készült sűrítmények, melyek helyettesíthették a nyugaton ismert leveseket.7 Francia hatást emleget Apor Péter a levesek magyarországi megjelenésénél, bár nem árt Apor kijelentéseit olyakor kritikával szemlélni.8 Annyi azonban bizonyos, hogy a franciák valóban kedvelik a leveses ételeket, hiszen Mazarin leltárából ismert az első mélytányér ( 1653) is.9 Tányér, vagy a korabeli nevén „tángyér” a régészeti adatok szerint nálunk is gyakori lesz a 16-17. század folyamán, így a leveses ételek elterjedését a régészeti adatok is bizonyítják. Tudjuk, hogy Füzéren 1644-ben 7 óntál, 17 fatányér10 is helyet kapott a leltárban. Áttérve a használati eszközökre a tányér mellett szükséges a leves fogyasztásához a kanál is. Apor szerint csak 2-3 közös kanál volt, amivel a mártásokból lehetett szedni.11 A kanál főként ónból már tömegárunak számít Nyugat-Európában, itthon az inventáriumok leírásai alapján ismertek üveg, arany és ezüst változatok is. Szerinte a villa is gyakran közös, de van villa is az inventáriumokban a korszakban. Kisbán Eszter szerint az 1690 évektől jelenik meg állandóan a reggeli, módosul 12 órára az ebéd, állandósul a kávé fogyasztása, megjelenik a főétel, és első fogássá válik a leves. Ezen kívül lesz saját kanál és ekkor jelenik meg a saját mélytányér is, amivel párhuzamosan eltűnik a közös tálas étkezés szokása.12 Szerencsénkre a 16. század második felétől magyar nyelvű szakácskönyvek is rendelkezésünkre állnak a korszak étkezési szokásainak vizsgálatához. Jómagam is többféle szakácskönyvet szoktam használni a kora újkori ételek készítéséhez. Ebből három magánszakácskönyv, egy pedig már a „nagyközönség” számára nyomtatott 4 Benda 2004.203. 5 François Pierre de la Varenne: Le Cuisinier françois 1651. Paris 6 Kisbán 1997.13. 7 Benda 2004.280. 8 Kisbán 1997.13. 9 Kisbán 1997.13. 10 Feld-Cabello 1980.83. 11 Apor 1736. http://mek.niif;hu/06100/06187/html/mei 16_180030020001 / mei 16_ 180030020001 .html [letöltve: 2016.07.28. 10:21] 12 Kisbán 1997.11., Füreder 2009.22. 249
