Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Zay Orsolya: Uradnak szája íze szerint való étek. Kora újkori táplálkozási szokások a történeti és régészeti források tükrében
végzünk -, vajon abban az esetben is fel tudjuk-e kelteni az érdeklődést. Hovatovább a szakma számára is fel tudunk-e mutatni olyan eredményeket, melyek már nem a tudományos ismeretterjesztés körébe tartoznak, hanem megállják helyüket egy igazi tudományos konferencián. Tehát kétféle célt tűztem ki, amikor elvállaltam az előadást 2014-ben a végvári konferencián: gasztronómiatörténeti összefoglalót készíteni a 16-17. század kapcsán a rendelkezésünkre álló forrásokból és az eddigi tudományos munkákból, valamint bemutatni, mindezt hogyan tudjuk felhasználni és továbbfejleszteni egy szakmai alapokon nyugvó múzeumi programhoz. A kísérleti régészeti projekt 2013-ban indult a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma és a Bethlen Gábor Hagyományőrség Egyesület közös munkájaként az Ostromhétvége nevű rendezvényük kapcsán. 2002-ben elkészült a sárospataki várban a 17. századi sütőház műemléki rekonstrukciója, melyben a kemencét is viszszaépítették, használható formában. 2013-tól egészen e tanulmány megjelenéséig minden évben készültünk a sütőház üzemeltetésével, így 4 év tapasztalatai állnak a tanulmány mögött. (3. kép) A sütőház használata hozta magával azokat a szakmai kérdésköröket, melyeket a tanulmány első részében fogunk áttekinteni. Étkezés a kora újkorban A 16-17. századot nem véletlenül nevezi a történettudomány „kora újkornak”. Egy olyan átmeneti időszakról van szó, amelyben a késő középkor szokásai és az újkor változásai egyszerre voltak jelen. A változás egy lassú, 100-150 éves időszakot eredményezett, amely az étkezési kultúra vizsgálatakor szintén nagyon jól látható. A késő középkor folyamán a napi táplálkozás, a maitól eltérően, két fő alkalomra oszlottak: az ebédre és a vacsorára. Az első főétkezés késő délelőtt 10-11 körül, a vacsora este 6-7 óra körül zajlott. A körülbelüli időpontok jelzik, hogy egész Európában tájanként, országonként változott ezek időpontja, az adott hely vagy társadalmi közeg szokásainak megfelelően.1 A reggeli ekkor még kiegészítő étkezés főúri udvarokban illetve olyan munkáknál, melyeknél gyakori a korán kelés, s azt is hozzá kell tennünk, hogy először angol és német területen terjed el ez a szokás.2 Maga a reggeli már nálunk is megtalálható felestököm/fölösötököm néven a német Frühstück kifejezés magyarosításából.3 Amit láthatunk, hogy a kiegészítő étkezések általában nem meleg, főtt vagy sült, konyhában, hosszadalmasan elkészített fogásokat tartalmaznak, hanem gyorsabb, kisebb étkezéseket jelentenek. A reggeli a másik „közbeiktatott étkezéssel, az uzsonnával együtt nem rögzül főétkezésként a 17. század végén a 18. század elején. A főétkezésekben a mai modern 3 fogás (előétel/leves, főétel, desz-1 Benda 2004.200. 2 Benda 2004.203.; KisbAn 1997.11. 3 Benda 2004.203.; KisbAn 1997.11. 248
