Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Végh Ferenc: Zrínyi Miklós és Péter, a törökellenes határvédelem szervezői. A Muraköz védelmi rendszere a 17. század közepén

viselői hasonlóképpen „megduplázódtak” a domínium említett 1665. évi felosztását követően.125

A két muraközi kapitányság, amelyeket a Zrínyi-fivérek saját familiárisaikkal igazgattattak, a Batthyányaktól szerzett birtokrészen - zálog jellegéből adódóan jogi alapon is elkülönülő - turnicsei és a szabad rend különállásából fakadóan ugyancsak Zrínyi Péter iurisdictiója alá tartozó légrádi kapitányság léte látszólag decentralizálta a birtokosi magánhaderő irányítását. Éppen ennek a kivédésére Tarródy Farkas, Zrínyi Péter muraközi kapitánya egyúttal a turnicsei kapitányságot is viselte, bár kezdetben vonakodott a két tisztet vállalni.126 Feltűnő viszont, hogy a szervezeti különállás azt követően is megmaradt, hogy 1649-től Zrínyi VII. Miklós immáron kizárólagosan rendelkezett a muraközi uradalom felett. A következő évben kiadott, korábban bemutatott telepítő-pátens ugyanis - tisztségviselő társával közösen - a már megismert Tarródy Farkas kötelességévé tette a katonaparasztok földjeinek kimérését, aki minden bizonnyal továbbra is viselte a még Pétertől elnyert hivatalát.127 A birtokosváltással egyébiránt Zrínyi Péter egykori légrádi szabadosainak különállása sem szűnt meg. Vragonics György 1650-ban bekövetkezett halálát követően ugyanis Malenics György töltötte be a posztot, akit elődjéhez hasonlóan (a hadnagy szinonimájaként) kapitánynak tituláltak.128 1654-ben a turnicsei kapitányságnak is volt vezetője, mégpedigjaru Gergely személyében.129

A két struktúra összefonódása

A forrásanyag jellege és fragmentáltsága sajnálatos módon nem teszi lehetővé az uradalom által kiállított fegyveresek számának pontos meghatározását, de az eddig figyelmen kívül hagyott szabadosok tömeges alkalmazása miatt bizonyosan túllépte a korábban feltételezett 800-900 főt.130 Zrínyi VII. Miklós Légrád és Muraköz kapitányaként 1649 és 1664 között a muraközi végvárak királyi katonasága mellett természetszerűleg a domínium mindkét felének haderejét közvetlenül tudta mozgósítani a védelem érdekében. Az uradalom felosztása idején a fentebb elmondottakból következőleg ezt csak nyilvánvaló veszélyhelyzet esetén tehette meg. Péter ugyanis birtokosi minőségében természetszerűleg nem volt bátyja alárendeltje, következésképp uradalomrészének katonaságával egyebekben szabadon rendelkezhetett.

125 MNLOLMKAE 148NRAFasc.319.No. 19.

126 HDA-681 Vlastelinstvo Cakovec kutija 12. No. 1527.

127 Bene-Hausner, 1997.55.

128 ZMÖM 2003.573-574. Nem mellékesen a tanult és a Csáktornyái levéltárat jól ismerő Malenics volt az, aki a Zrínyek családtörténetén dolgozó Forstall Márknak a leszármazásrendet illetően adatokkal szolgált. Bene 2000.117.

129 Turbuly 1996.126.

130 Végh 2011.179.; N. Kiss 1989.49.

236