Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Végh Ferenc: Zrínyi Miklós és Péter, a törökellenes határvédelem szervezői. A Muraköz védelmi rendszere a 17. század közepén
nevezték ki a tisztségre 1684 áprilisában, amelyet 1691-ben bekövetkezett katonahaláláig töltött be.47 A nevezett családtagok tehát együttesen viselték a két tisztséget. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mivel titulatúrájukban - megtévesztő módon - olykor csak a légrádi kapitány pozícióját tüntették fel, valójában azonban sokkal nagyobb hatáskörrel bírtak.48 A Dráva és a Mura közének sajátos földrajzi és geopolitikai helyzete kétségkívül nagyban hozzájárult annak különállásához, amit a várkörzetek közül analógpéldaként felhozható - a Drávától északra fekvő, de a szlavón végvidékhez sorolt - bajcsavári, vagy a felső-magyarországi generalátus tiszántúli végházait tömörítő szatmári várcsoport létezése szemléltet.49 Sőt, az előbbi akár még a muraközi várkörzet egyfajta előzményének is tekinthető, hiszen alapvetően ugyancsak a Zrínyi-birtokokat védte, mégpedig a 16. század utolsó évtizedeiben Zrínyi IV György irányítása alatt. Legalább ennyire fajsúlyos volt azonban a körülmény, hogy a Muraköz csaknem egész területe (a porták 92%-a) a Zrínyi család birtokában lévő Csáktornyái uradalomhoz tartozott.50 A már a 16. század második felében szokásjoggá merevedő gyakorlat értelmében ugyanis a magánkézben lévő végvárak élére rendszerint annak birtokosát (többes birtoklás esetén az egyik örökrész urát) nevezte ki az Udvari Haditanács. Zrínyi VII. Miklós a Malakóczy Miklóstól 1648-ban megvásárolt szécsiszigeti uradalom névadó várának kapitányságát éppen azon indokkal kérte fel az uralkodótól, „mivelhogy örökös uráé törvényünk szerint az maga várának kapitánysága praetendálása",51 Jóllehet a muraközi örökös kapitányság intézményének kialakulásában és gyors megszilárdulásában nyilvánvalóan más tényezők is közrejátszottak, a mindenkori birtokos kinevezése feloldotta azt az ellentétet, ami az adott végvárat és tartományát (az annak a jövedelmeiből kiállított magánkatonasággal együtt) kezében tartó birtokos (vagy távollétében az őt helyettesítő prefektusa), illetőleg az uralkodó által fizetett helyőrséget irányító kapitány között feszült. Utóbbinak ugyan elvben sem a várhoz, sem az uradalmi bevételekhez, sem a birtokos által fenntartott magánkatonaságához nem volt köze, a kényszerű társbérlet mégis megannyi konfliktushelyzetet szült. Amennyiben viszont az adott birtokos nyerte el a kapitányi posztot, úgy értelemszerűen mind a végvári katonaság, mind saját katonasága felett rendelkezett. Az egyetlen különbség pusztán abban állt, hogy kapitányi vagy birtokosi (prefektusi) minőségében adott-e parancsot a végvárban szolgálatot teljesítő fegyvereseknek. A királyi helyőrség kapitányaként a birtokost természetszerűleg előbbi 47 Schmidt 1937.111-112. 48 MNLOLMKAE 148NRAFasc.554.No.31.(MNLOLFilmtár5092.t.) 49 Toifl 2002.29-40.; PAlffy 1996.198-199. 50 Végh 2015c. 161. 51 ZMÖM 2003.142. 224
