Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

B. Szabó János: A diversio és distractio stratégiája és az 1663-64. évi oszmán háború. A Zrinyi-Montecuccoli vita hadtörténeti háttere

Feltehetően ebben a korszakban született meg az ún. Maurikiosz-féle Strategien, a későbbi bizánci hadtudományi műfaj alapműve - Bölcs Leó Taktikájánk fő forrása20 -, ami már ugyanazt a szellemiséget tükrözte, mint Bölcs Leó évszázadokkal későbbi műve: „A vadállatokat inkább becserkészéssel, hálókkal, lesben várakozással, lopakodással, bekerítéssel és más egyéb csellel ejtik el, mintsem nyers erővel. A hadviselésnél ugyanígy kell eljárni, tekintet nélkül az ellenség létszámára. Az ellenség egyszerű legyűrése nyíltan, szemtől szembe, még ha győzelemmel kecsegtet is, nagyon kockázatos vállalkozás, amely jelentős veszteségekkel járhat. Szükséghelyzettől eltekintve nevetséges próbálkozni az oly áldozatos s csak üres dicsőséget szerző győzelem megragadásával [kiemelés B. Sz J.] ”.21

Herakleiosz uralma végén Bizánc a félszigeti arabok felemelkedő muszlim hatalmával került szembe, a keleti területek ismét - és immár végképp - elvesztek, s a bizánciak több száz évre ismét elvesztették azt a képességüket is, hogy szemtől szemben mérkőzzenek meg a jóval erősebb iszlám kalifátus félelmetes inváziós hadaival, így a kalifátus nagy hadjáratait felváltó rendszeres muszlim rablóhadjáratok, az arab raziák kivédésére és viszonzására alkalmas, lokális milíciákra épülő rugalmas területvédelem koncepciójára helyeződött át a hangsúly.22 (Azaz a kalifátussal határos bizánci területeken sok szempontból nagyon hasonló helyzet alakult ki, mint a 16-17. századi Magyarországon.)

Bár a 10. századra a birodalom meggyöngült muszlim ellenfeleivel szemben viszszanyerte csapásmérő képességeit, a stratégiai és taktikai szintű diversio és distractio mind diplomáciai, mind katonai téren szilárdan beépült a bizánci kormányzat eszköztárába -sa Taktika kiadásai révén ez a megközelítési mód ismertté vált a 17. századi Európában is.23 Nem meglepő, hogy a témába vágó klasszikus ókori szövegek mellett ez a bizánci hadtudományi munka sem hiányzott Zrínyi Miklós könyvtárának - ahogy több más magyar könyvtár - polcairól sem.24 Ennek jelentőségét pedig akkor sem lehet lebecsülni, ha - mint azt Czigány István is jelezte hozzászólásában 2014-ben Egerben - egyébként a józan ész és a tapasztalat is amellett szólt, hogy az

20 Gyomlay 1902.

21 G. T. Dennis angol fordítása alapján idézi Haldon 2006.383-384.

22 Az összeomlásról és átalakulásról röviden: Haldon 2000.45-66. Az új rendszer működéséről; Tősér 2005.633-659.; Tősér 2003.505-534.; Tösér 2007.527-548.; McGeer 2008.

23 Lásd Evangelos Crhysos, Jonathan Shephard, Oikonomides és John Haldon írásait: Shepard - Franklin 2006. 39-122, 382-400. Európa nagyhatalmai a 17. században kiterjedt szövetségi rendszereket kiépítve épp a „legjobb” bizánci hagyományok szerint állítottak egymás hátába újabb és újabb ellenségeket - széles körben kiaknázva a stratégiai léptékű diversio és distractio lehetőségeit

24 Hausner2012.87,102.

203