Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
B. Szabó János: A diversio és distractio stratégiája és az 1663-64. évi oszmán háború. A Zrinyi-Montecuccoli vita hadtörténeti háttere
adott körülmények között ezek voltak a valódi lehetőségek,25 hiszen az antikvitás példái egyrészt az ókori előképek elérésére sarkallták a kora újkori „modemitást” másrészt jelentős legitimáló erővel bírtak a jelenben.26 A diversió és distractio gyakorlata Raimundo Montecuccoli tábornok 1661-ben lépett második ízben magyar földre, amikor a Kemény János erdélyi fejdelem megsegítésére küldött expedíciót kellett levezényelnie.27 28 Mint azt már Perjés Géza 1965-ös Zrínyi monográfiája óta tudjuk, s amint azt újabban Czigány István részletesebben is kifejtette: „Montecuccoli úgy vélte, hogy Felső-Magyarországról a hadtápellátás szűk kapacitása miatt komolyabb erőkkel nem lehet Erdélyt megsegíteni, ezért a fősereggel egy Esztergom vagy Buda ellen indított diverzióval kívánta elvonni az oszmán erőket az erdélyi hadszíntérről. Arra számított, hogy a várak ellen indított diverzió nem minősül nyílt háborúnak, s nem von maga után azonnali hadüzenetetm A fősereg elvonulása után de Souches tábornok és Forgách Ádám érsekújvári kapitány irányításával az Eszak-Dunántúlon, Buda előterében végrehajtott kisebb diverziós vállalkozások azonban nyilvánvalóan nem hozták meg az óhajtott eredményt, a főerők azonnali elvonását az erdélyi hadszíntérről - bár ebben Montecuccoli rendületlenül bizakodott.29 Az azonban nyilvánvalónak tűnik, hogy bármennyire is ez lehetett volna a tökéletes katonai megoldás egy oszmánok elleni háború kezdetén - mint azt már Perjés is vallotta -, amelyben Montecuccoli a Duna-vonalat szabta meg fő 25 A distractio, az ellenfél erejének megosztása, elvonása gyakori elképzelés volt már a 16. században is: 1552-ben a Pozsonyhoz érkező Szász Móric vezette had támadásától remélték elérhetőnek Eger ostromának feloldását Szántó 1985.235. Kerecsényi László pedig 1555-ben szeptember végén Szigetvár tehermentesítését remélte, ha „az felföldi magyar urak ... csak ott fenn valami várat szállnának vala meg." Komáromy 1906.132. 26 Montecuccoli számára is elérendő példakép volt az ókori Róma, hiszen „a császár birodalmi hadseregének tábornagya többször megerősítette elképzelését, hogy növelni kell - szinte mértéktelenül, és látni fogjuk, milyen technikai jellegű korlátokkal - a hadseregeffektív potenciálját, mígnem alkalmassá válik a nagyszabású, de rövid ideig tartó háborúk viselésére, amit a római birodalmi politika megkülönböztető sajátságának tartott, és amelyek miatta későbbi korok méltán irigyelhették az ókori cézárok háborús erejét. " Martelai 2011.32. 27 B. Szabó 2011.929-933. 28 Czigány 2014.898. Az azonban, hogy pontosan meddig is mehetett volna el egy ilyen diversió - pl. Esztergom vára esetében -, hogy ne kerüljön utána sor formális hadüzenetre, mindmáig fogas kérdés maradt - főként Montecuccoli későbbi erdélyi céljai és módszeri ismertetésének fényében: „Kemény János megsegítését és az erdélyi staus-quo visszaállítását amúgy sem nyílt összecsapás révén, hanem kisháborús taktikával kívánták elérni. Ez a korabeli felfogásban azt jelentette, hogyha »várat nem száll, sem lötet őfelsége ármádája«, vagyis nincs formális ostrom, akkor a katonai akciók nem minősülnek békebontásnak’ Czigány 2014.906. vő. B. Szabó 2011.931. 29 Czigány 2014. 904-905, Montecuccoli levele a brandenburgi választófejedelemhez, 1661. július Iő.Marczali 1882.214. 204
