Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

B. Szabó János: A diversio és distractio stratégiája és az 1663-64. évi oszmán háború. A Zrinyi-Montecuccoli vita hadtörténeti háttere

Oszmán Birodalommal szemben valóban totális és döntő győzelmet arathatnak, egyelőre még aligha álmodhattak.10 11 12 13

Az európai reneszánsz gyakorlatias szemléletű tudósai ekkora már lehetővé tették, hogy az antik világból fennmaradt, korábban nehezen hozzáférhető hadi vonatkozású szövegek - mint egy óriási példatár és gyakorlati útmutató - a kora-újkori szakemberek számára immár nyomatatásban is rendelkezésére álljanak. (Nem feledhetjük, hogy Zrínyi magyar katonai szakírói munkásságnak jó része is épp ezt célozta, hiszen hasonló szövegek fordításából és saját korára, illetve a magyarországi helyzetre való adaptálásából állt!1 ')

Perjés azonban - mint maga is egykori gyakorló katona - nem tartotta túl nagyra a lelkes forrásbúvár filoszok „belekontárkodását” koruk hadtudományába - Zrínyi esetében különösen nem: tisztázni kell tehát, hogy voltaképpen mennyi az ókori hagyomány hatása és mi a mesterségbeliségnek, a mindennapi gyakorlatnak a szerepe? [... ] a régebbi Zrínyi-kutatás is túlzottan nagy jelentőséget tulajdonított annak a hatásnak, amely Zrínyit az olvasmányai alapján érte. [... ] a hadtudomány fejlődését a gyakorlati szakembereknek, a katonai szakmai „technikusainak" köszönheti, akik arról írtak, amire a gyakorlatban szükségük volt. [...] Az ókor imádói, a Machiavelliből élősködő epigonok, a lelkes történelemtanárok, jogászok, szerzetesek, szorgalmas filológushada igen kevés olyat nyújtott, amit a kor katonái felhasználhattak. Nem az ókori intézmények ismeretére, hanem tanácsokra, gyakorlati útmutatásokra volt szükségük a harcrend alakját, felvételét, a kiképzést stb. illetően. Minderről a derékfilológusok édeskeveset tudtak, és még az is, amit az ókoriakról írtak, gyakran félreértéseken alapult.”'1

Csakhogy a 16-17. századi fordítási és könyvkiadási projektek jelentős teljesítményei mellett mégsem érdemes kézlegyintéssel tovább sétálni, hiszen céljukat tekintve nem pusztán fordításról volt szó, sokkal inkább arról, hogy „az antik történetírókat és hadászokat a maguk korára nézve releváns szöveggé tették.”'1 Ennek a jelentős kulturális transzfernek a szélesebb körben ismert része pedig mégiscsak az ókori traktátusok taktikai leírásainak „feltámasztása” és ismételt kipróbálása volt a gyakorlatban is - az Orániaiak elhíresült hadseregreformjának részeként Németalföldön.14

Sokkal kevésbé épült be viszont a szakmai köztudatba, hogy a klasszikus ókor auctorain kívül a kora középkori bizánci hadügyi irodalom egyik fő darabja, Bölcs Leó Császár Taktikájának latin fordítása is ekkoriban - 1612-ben - látott napvilágot

10 Martelli 2011.31-32.

11 Lásd erről Klaniczay 1964.386-436.; újabban: Kákóczki 2013.129-143.

12 Perjés 1999.131.

13 Hausner 2012.19-20.; Oestreich 1976.315-324.; Kecskeméti 2012.35-37.

14 Hahlweg 1987.; Oestreich 1969.11-34; Rothenberg 2005.35.41-42.

201