Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
B. Szabó János: A diversio és distractio stratégiája és az 1663-64. évi oszmán háború. A Zrinyi-Montecuccoli vita hadtörténeti háttere
Montecuccoli tábornok katonai pályafutásával és eredményeivel, s ekkor sikerült ütköztetni kettejükhadművészeti írásainak gondolatvilágát, amelyből egyértelműen világossá vált, hogy az addigi meglehetősen primitív, erősen „vulgárclausewitzista” megközelítésekkel szemben, nem volt semmiféle eredendő ütközés a két parancsnok elgondolásai között.5 Jelen munkában arra teszünk kísérletet, hogy kiegészítsük Perjés gondolatmenetét, s visszatekintve a kor hadelméleti irodalmára is, Montecuccoli és Zrínyi és kortársaik hadvezetési gyakorlatának jellemző példáit vizsgálva újabb aspektusokból is megerősítsük ezt az állítást.6 Néhány szó a 17. századi európai hadniüvészeti gondolkodás bizánci gyökereiről Perjés egy másik, máig el nem avuló érdeme, hogy a hazai tudományosságban az író, költő Zrínyi mellé ismét felsorakoztatta a hadtudós Zrínyit is - valójában e speciálisan katonai tárgyú szövegek kommentálásával kezdődhetett meg 1945 után ismét a kor hadtudományának tanulmányozása.7 8 Zrínyi hadtudományi írásai között fennmaradt egy igen érdekes szövegrészlet - egy nagyon fontos meg nem írt munkájának „ígérete”, amely azonban nem nagyon keltett különösebb érdeklődést a „menynyire nem is volt csatakerülő »metodista« Zrínyi, nem úgy, mint Montecuccoli” problémakörre koncentráló szakértői körben - így mintha a metodizmus pejoratív zöngéjével, sőt magával a metodizmus fogalmával is leszámoló Perjés figyelmét is elkerülte volna e mondatok jelentősége: „Ihon mit kell cselekedni egy jó hadnagynak, mikor nagy erővel jön reá az ellenség, azaz diversiót; ez oly hasznos dolog, hogy ha máshun is nem kellene felőle írnom, megtölteném ezt a könyvet, csak evvel a matériával’’s Mivel a korszakban az Oszmán Birodalom elleni küzdelem a keresztény oldal számára szinte állandóan előnytelenül aszimmetrikus erőviszonyokat feltételezett,9 nem meglepő, hogy a „nagy erővel j övő ellenség” elleni fellépés módozatai nyilvánvalóan nagy érdeklődésre tarthattak számot az oszmánok elleni harcra készülő keresztény hadvezérek körében, akik arról, hogy a hatalmas 5 Perjés 1999.173-180. 6 A probléma felvetése már korábban megtörtént: Czigány István még 2004-ben egyszerűen Eszék-Pécs elleni diverziónak nevezete az általa csak idézőjelesen emlegetett „téli hadjáratot”. Czigány 2004.20.2007-ben pedig Pálffy Géza már úgy vélekedett, hogy „Zrínyi és a Haditanács között egy törökellenes diverziós akció terve egészen a téli hadjárat megindításáigjolyamatosan napirenden maradt. ' Pálffy 2007.273. Hausner Gábor és Nagy Levente 2011 -es tanulmányában úgyszintén azt állította, hogy Montecuccoli „a minél kevesebb anyagi és emberi áldozatot követelő, [...] taktikázó, diverzióra épülő hadviselésnek volt a híve, miként végül 1663-1664-ben ezt alkalmazta maga a horvát bán [ZrínyiMiklós] ís/'Hausner-Nagy2011.702. 7 Perjés 1957.43-91., új kiadása: Perjés 1999.122-149. 8 Zrínyi 1957.102-103. 9 B. Szabó 2017. 200
