Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

B. Szabó János: A diversio és distractio stratégiája és az 1663-64. évi oszmán háború. A Zrinyi-Montecuccoli vita hadtörténeti háttere

STUDIA AGRIENSIA 34.

B. Szabó János

A deversiódiversió és distractio1 stratégiája és az 1663-64. évi oszmán háború

(A Zrínyi- Montecuccoli „vita” hadtörténeti háttere)

A19-20. század nem kényeztette el a magyar tudományosságot a hazai török-kor, a 16-17. század európai hadviselését értő, átlátó szakemberekkel, s ennek köszönhetően még a történeti szakirodalom is sokáig kitartott az ún. Zrínyi-Montecuccolivita politikai publicisztikájából a 19. században átemelt gondolatok mechanikus ismételgetésénél. A sajátosan „nemzetinek” vélt hagyományos magyar megközelítési mód ugyanis jó ideig nem tette lehetővé, hogy egyáltalán feltegyék a kérdést, hogy köszönő viszonyban vannak-e egyáltalán a forrásbázisként használt publicisztikai szövegek - ezen belül is főként a Zrínyinek tulajdonított szöveg - nyílt demagógiája a kor hadviselési gyakorlatával.2 „Sőt, a századvégi nacionalista, romantikus, bizonyos fokig Habsburg-ellenes történetírásnak éppen kapóra jött a metodizmus elmélete, mivel lehetőséget nyújtott, hogy a Zrínyi-Montecuccoli vitának sok tisztázatlan vonatkozását, sok esetben az első pillantásra inkább Zrínyit elmarasztaló adatait elleplezhessék."3

Épp ezért jelentett óriási lépést Perjés Géza fellépése, aki a Századok című folyóirat 1961. és 1962. évfolyamában egy jelentős tanulmányban vizsgálta a kérdést.4 A magyar olvasóközönség ugyanis jószerével csak ekkor ismerkedhetett meg alapszinten az addig igen sokat korholt, már-már hírhedté vált Raimundo

1 A distractio jelentése elválasztás, elszakasztás: egyfajta háborús stratégia megnevezésére. Míg a diversio elsősorban az ellenség erőinek mélységben való megosztását célozta, a distractio célja inkább az ellenfél erőinek horizontális megosztása volt Végeredményben azonban mindkettővel a valóban fontos pontoktól való elvonása révén az ellenfél hadműveleti céljainak elérését igyekeztek gátolni.

2 Összefoglalóan: Perjés 1999. 175-179.; Nagy 2003. 79-81.; Ez alól sajnos még a legkiválóbb, legsokoldalúbban képzett hazai tudósok sem jelentettek kivételt, lásd Markó 1940.31 -32.

3 Perjés 1999. 157. Más megközelítésből megfogalmazva a problémát: „válasz” röpiratában „Zrínyi költőként és nem hadvezérként ítélte meg az olasz katonát.” [... ] „Zrínyi válasza tehát - akár Montecuccoli eredeti olasz szövegére, akár latin változataira - kiváló retorikai bravúrral megírt szónoklat", de nem egy komolyan vehető hadtudományi értekezés, ahogyan a korábbi magyar (hadtörténeti) szakirodalom is kezelte. Nagy-Hausner 2011. 702. illetve Nagy Levente korábban ugyanerről így nyilatkozott: ..Nyilvánvaló hát, hogy [Zrínyi] Montecuccolin is a Szigeti Veszedelemben előírt „eposzi" viselkedésmódot kéri számon, amelynek a gyakorlatban szinte lehetetlen megfelelni." [ kiemelés B. Sz. J.] Nagy 2003.81.

4 Perjés 1961.507-533.; Perjés 1962.25-44. Újraközölve: Perjés 1999.149-188.

199