Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Kalmár János: Raimondo Montecuccoli Magyaarországgal kapcsolatos politikai nézetei
A nádort tartotta a róla elnevezett szervezkedés értelmi szerzőjének, s részletesen beszámolt a titkos összejövetelekről, a résztvevők terveiről, valamint a meghozott ítéletekről. A protestáns prédikátorok sérelmeit azzal válaszolta meg, hogy nem felekezeti ok miatt üldözik őket, hanem azért, mert lázadásra buzdítják híveiket. Ugyanakkor bírálta a magyarországi császári parancsnokokat a végváriak tömeges elbocsátásáért és a lakosságot sújtó katonai visszaélésekért. Ezért is helyeselte az Ampringen-féle Gubernium felállítását ( 1673), ettől az intézménytől remélve a belső rend és fegyelem fenntartását.21 Bőven lehetne még folytatni az ismertetést, valamint keresgélni Priorato és Montecuccoli egymásra gyakorolt hatásának példáit, de a mi szempontunkból felesleges. Éspedig azért, mert a korábbiakban vázolt történeti áttekintéssel az altábornagy célja aligha a valóságnak mindenben megfelelő, pontos korrajz elkészítése volt, hanem valószínűleg inkább saját, a továbbiakban kifejtett nézetei indokoltságát kívánhatta eszmeileg megalapozni vele. Javaslatai sorát általános helyzetkép felvázolásával vezette be Montecuccoli. Mivel szerinte Magyarországon soha nem volt nyugalom, mindenkor hadsereget kellett állomásoztatni ott. Ennek köszönhetően sikerült győzelmet aratni a törökön és letörni a „rebelliót” (ti. a Wesselényi-mozgalmat). A Magyar Királyságra, mint I. Lipót jogos örökségére tekintett, mivel - úgymond - II. Lajosról I. Ferdinándra, vagyis a Habsburg-házra szállt a trónöröklési jog. A magyar törvények között pedig ellentmondásokat vélt találni, amelyekre, általánosítva ugyan, példákat is hozott: némelyek építhetnek várat, míg másoknak nem engedélyezik; bizonyos törvények mindenkit adókötelesnek tekintenek, miközben léteznek olyanok is, amelyek viszont felsorolják a mentesítetteket; a király feladatául szabják a hadsereg fenntartását a belső rend és az ország védelme érdekében, aki azonban nem kötelezheti a katonákat arra, hogy külföldön is harcoljanak.22 (Montecuccoli szerint egyébként is tapasztalt külföldi parancsnokokkal és idegenből hozott veterán harcosokkal kellene felváltani az alkalmatlan hazaiakat, akik nem értenek a hadi mesterséghez.) Az országgyűlések működését kaotikusnak ítélte, s úgy találta, hogy a mindenkori nádor is visszaél a hatalmával. Ezért kényszerült szerinte annak idején I. Ferdinánd arra, hogy Nádasdy Tamás halála ( 1562) után ne jelöljön senkit e méltóságra, s hasonlóképpen járt el Miksa és Rudolf király is. A kiábrándítóan sötétre satírozott körkép végére, mintegy reményt adó helyzetmegoldási javaslat gyanánt, a tábornok az alábbi következtetést illesztette: A kormányzat két alapelven, ti. a törvényeken és a fegyvereken nyugszik (az utóbbiakkal kényszeríthető ugyanis a nép arra, hogy alávesse magát a törvényeknek). Mivel 21 Köpeczi 1976.221-222. 22 Testa 2000.260-26 l./I-V pont/. 166
