Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Kalmár János: Raimondo Montecuccoli Magyaarországgal kapcsolatos politikai nézetei

tüntette fel kedvezőtlen színben, anélkül, hogy saját közreműködését említette volna. Igaz, a Szentgotthárdnál aratott győzelméről ( 1664. augusztus 1.) sem szólt. A vasvári békére (1664) - a színhely megevezése nélkül - is csak futólag célzott, jóval részletesebben írt viszont a magyar mágnások azt megelőző, a töröknek való behódolási szándékáról. S hasonlóképpen taglalta a Wesselényi-szervezkedést, hangsúlyozva az ország főméltóságainak abban játszott szerepét, akik olyankor fordultak szembe az uralkodójukkal, amikor a császári katonaság - a francia fenyegetés miatt - távol volt az országtól. A mozgalom irányultságát tekintve nem mulasztotta el megemlíteni, hogy a résztvevők ellenséges hatalmak támogatását igyekeztek megszerezni tervük végrehajtásához, amelynek szerinte az is része lett volna, hogy oszmán és francia segítséggel I. Rákóczi Ferencet kívánták magyar, Zrínyi Pétert pedig horvát királynak megtenni. Ezután a kibontakozó mozgalom katonai eseményeinek részletes taglalása következik, amelyből nem marad ki a két említett külső hatalomnak e „rebelliót” támogató magatartásának említése sem.16

Nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ne tegyük szóvá a szerző múltunkat illető tévedéseit és ne igyekezzünk azon információk nyomára bukkanni, amelyek helytelen megállapításait ihlethették. Ettől azonban bízvást eltekinthetünk, mert német és osztrák historiográfusok már jó ideje rámutattak Montecuccoli és vicenzai születésű kortársa, az 1664-ben császári udvari történetírói címmel felruházott Galeazzo Gualdo Priorato gróf (1606-1678) kapcsolatára,17 amit egyébként a generális két korrekciós célú írása közvedenül is bizonyít.18 Bene Sándor pedig több tanulmányt szentelt a császári altábornagy és a historikus között végbement információcseréből fakadó következményeknek, mindenekelőtt Montecuccoli és Zrínyi Miklós esetenként eltérő katonai nézeteinek interpretálása szempontjából.19 Az olasz történetíró I. Lipót életét időben 1670-ig feldolgozó, gazdagon illusztrált háromkötetes műve 1669 és 1670 között jelent meg Bécsben.20 Az utolsó kötet magyar vonatkozásainak gerincét éppen a Wesselényi Ferenc nádor nevével fémjelzett szervezkedés bemutatása képezi, amelynek előzményeit egészen 1526-ig vezette vissza, hangsúlyozva, hogy a magyarok egy része már akkor szembefordult törvényes uralkodójával, I. Ferdinánddal, azzal a cselekedetével, hogy Szapolyai János személyében ellenkirályt választott. És bár a magyarok azóta többször is elismerték, hogy nem képesek megvédeni magukat a töröktől, mégis változatlanul gyűlölik a németeket.

16 Testa 2000.255-258.

17 Moraw 1962.185-187; Benz 2003.361.

18 „Mié Note sopra ïlstoria di Transilvania e d'Ungheria del conte Gualdo Priorato e Riflessioni sopra alcuni passaggi deW’Istoria tmnsilvanica di Betlenio', továbbá 'Sopra 1’Istoria del Gualdo.” Testa 2000. 188-201., ÍÍÍ202-203.

19 Bene 1991.48-53; Uö. 1993.49-56; Uö. 1997.43-53.

20 Coreth 1950.72-73.

165