Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Gebei Sándor: A Rzeczpospolita "törökellenessége" a 17. század derekán
kardinális jogainak a megsértését emlegették. Az országot megillető legfontosabb szabadságjogának, a szabad királyválasztás jogának a védelméért készek életre-halálra küzdeni - hangoztatták. Arra számítva, hogy a politikai vihar elcsendesedett már, egy hónap múlva János Kázmér újra a rendek elé állt a javaslatával, de ezúttal külpolitikai érveket is felsorakoztatott. „Adja Isten, hogy hamis prófétának bizonyuljak” - kezdte beszédét a király -, majd vázolta az országra leselkedő veszélyeket. Ha nem foganatosítanak kellő intézkedéseket az ország megmentésére és a szabad királyválasztás jogára hivatkozva kitér a szejm az érdemi döntések elől, akkor a Rzeczpospolita a szomszédos országok martaléka lesz. Oroszország megszerzi Litvániát a Bug és Narew folyókig, ne adj Isten, a Visztuláig. Brandenburg a vele szomszédos nagy-lengyelországi vajdaságokat Poznan-nal, Ausztria pedig Kis-Lengyelországot Krakkóval együtt. Ez a három ország inkább megosztozik a zsákmányon, minthogy felosztás nélkül a nemesi szabadságok megőrzésével valamelyik is egyedül rendelkezzen a Rzeczpospolitával39 - jövendölte megtörtén a Vasa uralkodó. A király szavai egyáltalán nem hatottak a szenátorokra és a képviselőkre, azok állampuccsot emlegettek. Azt látták a király szándékában, hogy ezzel a trükkel igyekszik a hatalommegosztást kijátszani, ilyen úton tör az abszolút hatalom kiépítése felé. Az 1573 óta élő alkotmány (az ún. Henrik-i cikkelyek) megváltoztatása elfogadhatatlan - tiltakoztak egyöntetűen a slachticsok. A nemesi szabadságjogok csorbítása előbb-utóbb a kiváltságok elvételéhez vezet - replikáztak a tiltakozók. Ennek a hangos ellenzéknek az élére egy befolyásos mágnás, Jerzy Lubomirski királyi főmarsall, nagyhetman állt. Az electio vivente rege felvetésre a válasz az aranyszabadság (zlota wolnosc) védelme volt. 1661-1665 között szavakkal, 1665-1666-ban rokosz-sál, fegyveres ellenállással. A Lubomirski vezette rokosz drasztikus fázisba 1664 decemberében jutott, amikor a szejmi (parlamenti) bíróság súlyos ítéletet mondott ki a lázadó főúrra. Hazaárulásért becsületvesztést (infamia=jogképesség elvesztése), hivatalvesztést, száműzetést (bannitio) mondtak ki rá.40 Az ítélet végrehajtása elől a Német-római Birodalom területére, Sziléziába menekült Lubomirski, lévén birodalmi herceg. Természetes, hogy I. Lipót császár kegyeit kereste, anyagi támogatást remélt tőle, Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelemhez katonákért folyamodott. „Lázadását” törvényesnek állította be a közvélemény előtt, birodalomszerte köröztette királyellenes manifesztumát. Lengyel támogatói a szejm munkáját minden eszköz39 Bilbaszov 1869. 189-190.; „Utinam sim falsus vates! Moscus et Russi tentabant magnum ducatum Lithuaniae avellere ad ipsos usque jluvios Bug et Narew dictos et vix non ad Vistulam fluvium. Elector Brandenburgicus occupabit animum suum circa majorem Poloniam aliosque sibi proximos limitaneos Palatinatus. Domus quoque Austriaca cogitationes suas circa Cracoviam sibique proxime vicinos Palatinatus mtendet." - idézi Kapusztyin 1852.18. 40 Klaczewski 2002.210-240. 153
