Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Gebei Sándor: A Rzeczpospolita "törökellenessége" a 17. század derekán

zel akadályozták 1665-1666-ban, ám a döntés a csatamezőn született meg. Először Czçstochowànàl (1665. szeptember 4.) mérték össze erejüket a király és a Lubomirski hívei. A kb. 5-5 ezernyi fős seregek összecsapásában a lázadók diadalmaskodtak,41 ám a rokosz-t véglegesen lezáró ütközete a Notée folyó mentén, Inowroclaw közelében, M^twy ( 1666. július 13.) falunál ment végbe. Ebben a király és az „arany szabadságot” védők testvérháborújában szinte minden fegyverképes lengyel, litván nemes részt vett. A királypárti hadat kb. 18-20 ezer fő, a Lubomirski vezette haderőt 15-16 ezer fő alkotta. (Érdekességképpen megjegyezzük, hogy János Kázmér hadának jobbszárnyát a későbbi lengyel király, Jan Sobieski vezette - lengyel történészek értékelése szerint -, nem nagy hozzáértéssel.) Ezúttal is a nemesi kiváltságok érinthetetlenségért küzdő rokosz-isták arattak győzelmet, óriási vérveszteséget okozva a királypárti nemességben. A 4-5 ezer halott borította a csatateret.42 Az értelmetlen, az 1661 óta húzódó, eredménytelen politikai viaskodás végül is kiegyezéssel, a mazóviai Lçgoniceben (a Pilica folyó balpartján lévő falucskában) megkötött társadalmi békével zárult.43 A király előtt hódoló Lubomirski és valamennyi híve elnyerte a király bocsánatát, általános amnesztiában részesült minden lázadó, a király pedig ünnepélyesen fogadta a szabadságjogok érinthetedenségét, azok változtathatatlanságát. Lemondott az electio vivente rege tervéről. A királyi intézmény presztízsét hatalmas veszteség érte, János Kázmér kénytelen volt beérni azzal, hogy továbbra is a rés publica első emberének számított, formális jogai érintetlenek maradtak: ő hívhatta össze a szejmet, kezdeményezhette pl. az ülésszakok prolongálását, a királyi előterjesztéseket, törvényjavaslatokat az „alsó” és a „felső” táblák tárgyalni kötelesek voltak (pl. az adók megszavazása, a hadakozás nemesi felkeléssel vagy/és zsoldosok félfogadásával történjen), az országos hivatalok adományozásának (hetman pl.) joga továbbra is a király kezébe volt letéve stb.44

Lubomirski-rokosz-a győzedelmeskedett, a Lubomirskira kimondott ítélet is hatályát vesztette, becsületét jogilag visszanyerte, száműzetését felfüggesztették. (Az igazságtételt sokáig nem élvezhette, 1667-ben érte a halál.) A Rzeczpospolita „megújítására” tett kísérlet zátonyra futott, a Rzeczpospolita 1648-cal kezdődő agóniája folytatódott. Emlékezzünk csak János Kázmér király balszerencsés uralkodásának kudarcaira! János Kázmér király 20 éves regnálása idején (1648-1668) a Lengyel- Litván Nemesi Köztársaság egymás után szenvedte el azokat a vereségeket, amelyek a 17. század eleji nagyhatalmiságát fokozatosan aláásták. Ukrajna keleti felének elvesztése (1648-1654), a Porosz Hercegség Brandenburgnak történő átengedése

41 Uo. 249-252.

42 Uo. 262-266.

43 Ua 267-268.

44 Olszewski 1988/4.500-501.; Rhode 1997.225-229.

154