Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Gebei Sándor: A Rzeczpospolita "törökellenessége" a 17. század derekán

királyválasztó szejmet nem voltak hajlandóak tartani. A király távollétében a gnieznói prímásérseket illette az intézkedés joga, de ő nemcsak hogy kitért a svéd király akarata elől, hanem ellenállásra mozgósította a lengyel népet. A „kis háború” (=gerilla háború) a Jasna Góra-i pálos kolostor hősies védelme után (1655. november 18- december 27.) egyre terebélyesedett az országban, az energikus és határozott feleség hatására Sziléziából országába visszatért János Kázmér király pedig egyre eredményesebben koordinálta az ellenállási gócok tevékenységét. 1656-ban a dominium Balticum egyeduralmára törő „Vikingnek” már szövetségesek után kellett néznie, mert a Rzeczpospolita hódolt, de nem legyőzött országként viselkedett. A skandinávok természetes partnereiknek a Rzeczpospolita nem-katolikus országait, tartományait tekintették. így a Porosz Hercegségre vágyódó brandenburgi elektort, Frigyes Vilmost, a litván kálvinista kiskirályt, Janusz Radziwillt és családját, a lengyel korona után áhítozó II. Rákóczi György erdélyi fejedelmet és a kimeríthetetlen embertartalékkal rendelkező Hmelnyickij kozákhetmant. X. Károly Gusztáv jobbnál jobb ajánlatokkal édesgette magához a kiszemelt „társakat”, mindegyikük elnyerte a svéd királytól azt, amire leginkább törekedett. Vagyis: titulust és megfelelő területi részesedést a Rzeczpospolitából, amit még nem szerzett meg! X. Károly Gusztáv a „célszemélyeket” olyan bilaterális (svéd-brandenburgi, svéd-erdélyi, svéd-kozák) szerződésekkel láncolta magához, amelyekben mindkét fél a számára fontos kritériumokat pontosan rögzítette. Amíg a svéd katonakirály a koalíciósok meghatározott számú segédhadával számolhatott meghatározott helyen és időben,14 addig a szövetségesek térképen megjelölve osztoztak a lengyel-litván államon, hogy annak maradéka se legyen.15 Igazi koalíciónak mégsem nevezhető a svédek diplomáciai erőfeszítése. Azért nem, mert a kétoldalú szerződések nem váltak koherens, multilaterális szerződéssé a belső ellentmondásai miatt. A legfontosabb, kiküszöbölhetetlen problémát - amint az, az 1657. évi lengyelellenes hadjárat során kiderült - az erdélyi-kozák, a litván-kozák és a számításba nem vett orosz területi osztozkodás tisztázatlanságai okozták.

Ahogyan azt már említettük, a Krími Kánság a Rzeczpospolita oldalán a Lengyelországot, Litvániát fenyegető „Özönvíz” (Potop= 1655-1660) elhárításában működött együtt 1654 után. Ezt a súlyos anyagi áldozatokkal megvásárolt, korábban elképzelhetetlen keresztény-iszlám szövetség erősítésére János Kázmér

14 Gebei 2004. 133-146.; Kármán 2011. 321-346. Pl. Frigyes Vilmos választófejedelem a Svédországgal kötött szerződései : 1656. január 7/17.- Königsberg/Królewiec, ma: Kalinyingrád, 1656. június 15/25. - Marienburg/Malbork, 1656. november 10/20. - Labiau/Labiawa, ma: Polesszk. A svéd és a gregorián naptár között 10 napos az eltérés. Lásd még Gordon 1892.74-75.; Pufendorf III. 1697.171-172.,188-189.

15 A Rzeczpospolita első, térképre vetített, de térképen is maradt felosztása (Radnót/Iemut 1656. december 6.) : Szilágyi II. 1891.190-196.; Gebei 2000.801 -848.

143