Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Komjáti Zoltán Igor: A katonai ellátás problémái és azok következményei az 1664-es felső-magyarországi hadjárat idején
toborzását. A vajdáknak 10 forintos havi fizetést ígértek, amely felkeltette több Füleken szolgáló katona figyelmét is. Unger Márton csak arra kérte ezeket az embereket, hogy legalább egy hétig várjanak, ameddig Kohárytól válasz nem jön a fizetéssel kapcsolatban.22 23 Valószínűleg írt még egy levelet május 7-e és 13-a között, amelyben a füleld katonák zsoldja ismét szóba kerülhetett, mert 14-én Koháry István azt írta neki, összességében válaszolva a levelekre, hogy a fizetett hajdúkén kívül igyekszik még az újonnan felfogadott gyalogok pénzét is megszerezni állami forrásokból. A főkapitány nem ellenezte a Detky Benedek vezette katonák vármegye zsoldjába való állását, mert legalább egy csoportban maradnak. De azért sem neheztelt, hogy Oláh János főhadnagy is szabadságra ment bizonyos okból. Koháry István maga is abban reménykedett, hogy eltávozást kaphat, és hazamehet: „... talán magam is valahány napra haza szabadulhatokmert ezt a fizetetten szolgálatot és az átkozott kóborló néppel való galibáskodást, sok bosszúságot szintén meguntam...,ra A búzának, mint elsőrendűen fontos kenyérgabonának megszerzését, Koháry István már februárban elkezdte. Az ő parancsára Oroszlány István seregbíró néhány katona kíséretében, Rimaszombatba (ma Rimavská Sobota, Szlovákia) ment, ahol kényszer-megvételt alkalmazva, felbonttatta azokat a vermeket, ahová a lakosok téli tárolásra elrakták a búzájukat. Először a gazdagabb, és nem a mezővárosban lakó személyek vermeit bonttatta fel a seregbíró, például a Sávolyban (ma Füleksávoly, Savói’, Szlovákia) lakó Varga Mártonét, akiről a környéken mindenki tudta, hogy lakóhelyén van még négy verem gabonája, amit kizárólag eladásra szán. A veremben talált búzát megmérték, 32 kila lett, és az összesét bevitték Fülekre. Ingyen vette el a seregbíró, mert szerinte a tulajdonosnak elég pénze volt ahhoz, hogy ne szoruljon rá a vételár kifizetésére. Még öt másik verem kibontását is megkezdték, négy helybeliét és egy osgyáni emberét, akiknek vermeiből a Koháry által megszabott feltételek mellett (10 kila gabonából 2 kilát köteles a verem tulajdonosa eladni) a terményeket kiszedette. Oroszlány István azonban nehézségekbe ütközött. Az egyik a lakosok elkeseredése miatt volt, tudniillik a vermek felbontása közben szemrehányást tettek neki, de nem csak az asszonyok fakadtak sírva, de szokatlan módon a férfiak is, és azt vetették a szemére, hogy az utolsó falatot is kiveszi a szájukból, és csak kevés olyan van közöttük, aki ne drága pénzen vette volna meg a búzát, így hát tetemes kárt vallanak a búza kényszer-eladásával. Ám ez Oroszlányt nem érdekelte, folytatta a rábízottakat, csak attól félt, hogy valamiféle pribék hírt vinne Egerbe, és netán egy török egység rajtaütne Rimaszombaton, foglyul ejtené őt is, és a búzát is elvinné. 22 MNL OL C 1297. tekercs Ns 15932. (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V), Unger Márton levele Koháry Istvánnak (Fülek, 1664. május 5.). 23 MNL OL C 777. tekercs Ns 2154. (SABB, Koháry-család levéltára, Pars IV), Koháry István levele Unger Mártonnak (Baka, 1664. május 14.). 120
