Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Komjáti Zoltán Igor: A katonai ellátás problémái és azok következményei az 1664-es felső-magyarországi hadjárat idején
annak érdekében, hogy Szobonya odaadja az állatot készpénz ellenében.19 A pénzbeli zsoldot nemcsak a hadjáratban résztvevő tábori hadaknak kellett fizetni, hanem a végvárak legénységének is. Fülekről (ma Fil’akovo, Szlovákia) kelt április 21-i levelekből kiderül, hogy a benn maradt katonák nagyon türelmetlenkedtek. Unger Márton alkapitány megírta Koháry Istvánnak, hogy elég nagy részük portyára indult, hogy valami zsákmányt szerezzen, más részük pedig Sáros vármegye toborzóágensének 5 forintos ajánlatát akarta elfogadni még Húsvét táján, ami csak azért nem valósult meg, mert Unger kiutasította a várból az ügynököt. Öt helybeli tisztnek Oroszlány István seregbíró kiosztotta a toborzópátenst, de mivel azoknak sincs a kezében pénz, a katonák nem is mennek a zászlajuk alá. Sok gyaloghajdú kiment Fülekről, aki pedig jóhiszeműen bennmaradt, azt is csak a mielőbbi fizetés reményével tudja Unger marasztalni.20 Újlaky Ferenc fuleki porkoláb pedig ezeket vetette papírra a főkapitánynak: „... Itten az vitézlő rend bizony igen-igen megunatkozott, az három hadnagy hogy forog az kapukon velem együtt, de bizony kapusaink is csak alig lehetnek, ha Nagyságod valami kevés fizetséggel nem érteti őket... ” Megírta még, hogyha Koháry nem fizet zsoldot, akkor a katonák szanaszét mennek, és senki nem fogja oltalmazni a végvárat. Kovács János főhadnagy 20-án Sárospatak felé indult, hogy Báthory Zsófiának ajánlja fel a szolgálatait, és őtőle kapjon fizetést. Vele volt több szolgája, akiknek katonabarátai és cimborái közül szintén sok tervezi, hogy Szent György napra elmegy jobb helyet keresni.21 Unger Márton fuleki alkapitány május elején megírta Kohárynak, hogy a fizetésüket még nem kapták meg a katonák. Ezért május 1 -jén engedélyt adott arra, hogy egy 80 főből álló fuleki magyar-német csapat a fizetőmester elé menjen, hogy így türelmedenségükből fakadó izgatottságukat levezessék, és hogy kíséretet adjanak neki. Az alkapitány csak reményét fejezte ki, hogy még aznap elérik Divényt (ma Divin, Szlovákia), és minél előbb Fülekre jönnek. Szintén Unger leveléből értesült Koháry, hogy Nógrád vármegye gyalogkatonákat akart felfogadni, és Gácsba (ma Halic, Szlovákia) hirdette meg a szabadhajdúk 19 MNL OL C 1295. tekercs Ns 15569, (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V), Neuwirth császári kapitány levele Koháry Istvánnak (Garamszentkereszt, 1664. május 24.): „... Sperabam quidem ante discessum Illustrissimo Dominationis Vestra cum militia Hungarica Equum istam a Domino Capitaneo Sobonÿak juxta promissum ipsius, pro pretio debito me adepturum fore; Cum vero ratione celeritatis itineris procul dubio, profatus Dominus Capitaneus Sobonyak mecum convenire non potuit. Eodem causa Illustrissimum Dominationem Vestram lineolis hisce humillime requirere volui, quatenus si alias possibilitas permittit, summam mihi in gratiam dicto Domino Capitaneo Soboniak persuadere velit, ut pro parata pecunia equum istum cognotum mihi permittere dignaretur... " 20 MNL OL 40575. tekercs Ne 803. (SABB, Koháry-család levéltára, Pars L), Unger Márton levele Koháry Istvánnak (Fülek, 1664. április 21.). 21 MNL OL 40574. tekercs Ne 273. (SABB, Koháry-család levéltára, Pars I.), Újlaky Ferenc levele Koháry Istvánnak (Fülek, 1664. április 21.). 119
