Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Kárpáti János: A Dobó-bástya elpusztulásának valódi okai
KÁRPÁTI JANOS Balogh János magyar királyi főhadnagy, aki 1877-ben kezdi meg „reményteljes kutatásait] eredményeit 1881-ben kiadott könyvében teszi közzé. Balogh elsőként említ olyan várfalat, amelyen hosszú, függőleges repedés található. Az 1957-ben kezdődő OMF ásatások kutatói a Dobó-bástyát már három darab, nagyméretű, 10-15 m hosszúságú függőleges repedéssel örökölték. (Az 1970-es évek megfigyelései alkalmával a jobb karom könyökéig beértem e nagy repedésekbe.) Balogh János így ír tapasztalatairól: „Az itteni kutatások alkalmakor azon meggyő-Tudomásunk van 1914-ből Soós Elemér egy kis tanulmányáról is,6 melyben egy saját készítésű alaprajzot mutat be, azonban ez annyira eltér a valóságtól, hogy nem vehető tekintetbe. Az ő idejében is álló, és egyértelműen szögletes Dobó-bástyát, egy nagy félköríves védőműnek rajzolta meg, leírásai pedig nagyrészt Balogh főhadnagy könyvének adatait ismétlik. Barcsay Amant Zoltán 1938-ra kiadott, rendkívül becses, hatalmas képgyűjteményében igen fontos fényképek találhatók a vár többrétegű nyugati falairól és a Dobó-bástyáról. A várfal 5. 1938-as felvétel (a kinagyított részleten a nyugati várfala Dobó-bástyával). A bástya felső részére ráépített palánkfal egy része is jól megfigyelhető (Barcsay 1938. LX111. 120.) ződésre jutottam, hogy az 1801-iki esemény (várfalomlás, a szerző megjegyzése) nem sokára sokkal nagyobb mérvben ismétlődni jog, amennyiben a Dobó vendéglő és Fülöpné asszony háza feletti saroknál fölülről le egész a fal alapjáig egy repedés következtében a kövek egymástól 8-12 centiméternyire elváltak és lassan folyamatosan távolodnak, míg egyszer csak ledől az egész. Ez annál bizonyosabban várható, mivel az alapsziklából e tájon a víz folytonosan szivárog, és az alapot kimossa. Vagy hat ház van eképpfenyegetve. ”s Az említett víz okozta problematikára később még visszatérünk, mert igen nagy szerepe van a Dobó-bástya későbbi leomlásában. Balogh János a könyvébe pénzszűke miatt be nem került rajzait, 1910-ben bekövetkezett halála előtt, a városi gyűjteménynek ajándékozta. Sajnos a háború során e fontos dokumentumok elvesztek, Pataki Vidor és kutató társai reménykedve felbukkanásukban, hiába kerestették újsághirdetésben is. Balogh rajzai eligazítással szolgálhattak volna a két világháború közötti feltárásokhoz, azonban máig nem kerültek elő. 5 5 Balogh 1881.181. déli szakaszán a Dobó-bástyáig, egy sokkal fehérebb kövekből rakott várfalsík is megfigyelhető, amely derékszögben ráfordul a Dobó-bástya egységesen sík felső részére, egy nagy szakaszon annak bővítményét alkotja, majd romszerű elfogyása mutatkozik. E felépítmény 2,1-2,4 méteres fennmaradt rommagasságával - az általam 1976-ban készített felmérések alapján - a bástya falain végig megfigyelhető, sőt a Kovácsok tornyáig részlegesen nyomon követhető volt a Sartory József által 1801-1806 között épített fal mellett is. A képen a nyugati várfal részletei végig nyomon követhetők: balról a 18. századi, középen és alul a 19. századi felület, valamint fönt a 16. századi belső fehér falfelület, amely ráfordul a Dobó-bástya felső, északnyugati külső sarkára is. Kutatásaink nyomán, a várfal tartalmaz még egy-egy 15. századi várfalréteget, és legbelül egy hosszú, egységesen 14. századi, és külső támpillérekkel tagolt várfalat is, amelynek déli végén állt a 14. századi körtorony. A 16. század második feléből származó 6 Soós 1914. 7 Barcsay 1938.VX11L120. 45
