Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Giber Mihály - Havasy Orsolya - Rákóczi Gergely: Megelőző feltárása a Végvári vitézek terén (Eger-belváros). A 2014. évi feltárás eredményeinek összefoglalása két leletcsoport reprezentálásával
GIBER MIHÁLY - HAVASY ORSOLYA - RÁKÓCZI GERGELY Sajnos azonban sem az 1760-ból való rézkrajcárt (Táblázat 18.), sem pedig az 1760-as éveken belül pontosabban nem datálható rézdenárt (Táblázat 20.) nem látták el sem Meister-, sem pedig ún.Wardein-jeggyel,66 jóllehet az előbbin legalábbis - körmöd pénzről lévén szó - Krammer nevének valamilyen formában szerepelnie kellett volna. Hipotetikusan feltételezhető, hogy az Unger III. 1272. (Huszár 1758.) típusú krajcárok és a Huszár 1756. típusú rézdenárok verésével nem ő hozható összefüggésbe, ám ezt további numizmatikai vizsgálatoknak kell tisztáznia. A dolog eldöntését nehezíti, hogy a krajcárok éremképén általában csak a verdejegy,6’ a rézdenárokon pedig egyik sem szerepel.68 Itt csupán arra mutatunk rá, hogy Ignatz Krammer pénzverőmester jegye legkorábban talán az 1758-as harminc krajcárosokon,69 később (1766-tól) húsz70 és tíz krajcárosokon ( 1769-től),71 valamint 1767-től (fél)tallérokon,72 polturákon pedig 1763-tól77 jelenik meg. Egyik bizonyosan hozzá köthető éremképen sem találkozunk azonban az egykrajcáros (Táblázat 18.) hátlapjának jellegzetes barokk kartusával, így feltehetően egy másik körmöd mester veretével van dolgunk. Összefoglalva tehát a fenti stiláris és történeti adatokat, a 19. érme biztosan, a 20. pedig valószínűleg Ignatz Krammer von Münzburg személyéhez kapcsolható, míg a 18. egy másik körmöd mesterhez köthető. II.2. Német-római Birodalmi (imperialis) veretek A Rákóczi-szabadsághare bukásának idejéből való az a veret, amelyet I. József nevében az oppelni (ma: Opole, Lengyelország) kamarában bocsátottak ki 1710-ben (Táblázat 15.). A Felső-Sziléziából származó, egyébként elég rossz megtartású, kopottas felületű veret a spanyol örökösödési háború (1701- 1713) idején, I. József uralkodásának végén készült. Birodalmi császári veretként való besorolását a hátoldalon levő címerkép indokolja. Mindkét ezüstpénz igen csekély értéket képviselt (3 kraj cár, illetve a poltura másfél krajcár), melyet legjobban a 18. századi városi árszabások alapján tudunk relatíve elképzelni. 1704-ben például egy kapás napszámos - az akkori társadalom házatlan zsellér rétege - bérét 24 krajcárban állapították meg, amelytől eltérni büntetés terhe mellett még a gazdának sem volt szabad.’4 Szintén jó viszonyítási alap, hogy egy itce pálinka 1719-ben 12-16 polturára taksáltatott.’s esik, s eszerint helyesbítendő. Például egy számadás szerint,,Ignaz Krammer’ már 1751-ben Münzmeister volt a Kremnitz-i kamarában, s a számára kiutalt összegből arra következtethetünk, hogy már ekkor megbecsült mester lehetett. Schmidt 1835.332. 66 Ennélfogva származási helye is kérdéses. Ehelyütt - Huszár Lajost követve magyar királynéi veretnek soroltuk be az avers oldal magyar címerképe miatt, amely egyébként olyan fokú hasonlóságot mutat a tallérok elő- és hátlapján megjelenő, s biztosan Ignatz Krammer munkájának tekinthető éremképpel, hogy hihetőleg hozzá köthető a rézdenárok kidolgozása is. Huszár 1979.1678. 67 Huszár 1979.1758-1764. 68 Huszár 1979.1755-1757. 69 Huszár 1979.1693. 70 Huszár 1979.1700. 71 Huszár 1979.1718. 72 Féltallér: Huszár 1979.1689.-. Tallér: Huszár 1979.1678. 73 Huszár 1979. 1751. 74 Szeremlei 1911. 20. jegyzet. 75 Szeremlei 1911.72. tábla. A Lotharingiai Ferenc nevében 1760-ban vert rézkrajcár (Táblázat 17.) a bécsi verdéből származik, ezért e típust is ide kell sorolnunk. Mária Terézia férje’6 1763-tól vette át a birodalmi pénzügyek irányítását, ” de már korábban is bocsátottak ki nevében különféle érméket,78 így felbukkanása nem tekinthető meglepőnek, főképpen annak ismeretében, hogy „Magyarország [a 18. század közepén] az ausztriai áruknak lett piaca’’.79 Az érme előlapján levő köriratban elhangzó „Hierjosolymorum] rex”, azaz „Jeruzsálem királya” titulus inkább komolytalan jogigénynek tűnik, mintsem a valódi politikai-hatalmi status quo-t tükrözi.80 A jogcímet természetesen a lotharingiai ház megalapítójának tekintett Gottfried de Bouillon, az első keresztes hadjárat egyik vezetője után vette fel,81 aki bár a királyi titulust sohasem viselte, „advocatus sancti sepulchrf-nak, azaz a Szent Sír védelmezőjének címezte magát.82 A Lotharingiai ház őseire büszke Ferenc az udvari-uralkodói reprezentációban különféle, részint hagyományos heraldikai módszerekkel, részint militáris előadásokban újraértelmezve elevenítette fel a dicső múltat.8’ A leginkább váltópénzként használt, alacsony ezüsttartalmú84 krajcár ebben az időben azonban oly kis értékkel bírt, hogy mindössze egy napszám bérének tizedét jelentette,85 ennek megfelelően jószerivel csak szegényebbek forgatták. II.3. A XV. Lajos nevében vert nürnbergi zseton A zseton (vagy franciául „jeton”, németül Rechenpfennig, latinul „calculus") alapvetően nem tekinthető törvényes fizetési eszköznek, azt általában aritmetikai feladatokhoz (pl. abacushoz), illetve különféle játékokhoz használták. A zsetonverés európai központjai közül Franciaország és Anglia volt a legjelentősebb - előbbi a 16. századig, utóbbi a 14. század végéig számított zsetonközpontnak. Nürnbergben, a császárvárosban csak az 1480-as években kezdődött meg ilyen érmék verése,86 azonban szinte pár év alatt (a 15. század végétől) már monopolhelyzetbe került.8'Jóllehet egészen a 16. század közepéig szigla vagy monogram hiányában nem azonosíthatóak a nürnbergi zsetonverő céh mesterei,88 esetünkben az „M.L.” rövidítés egyértelműen azonosítható bizonyos Michael LeykautF mesterjegyeként, mely így a zseton verési idejét némiképp leszorítja XV Lajos francia király uralkodási intervallumán belül 1724-1768 közé. Leykauff karrierjéről és életútjáról ugyanis annyit tudunk, hogy 1713-ban kezdte ötvös tanulmányait Johann Weidingernéf89 1724. augusztus else-76 1736 óta. Márczali 1911.563. 77 Kenyeres 1994. „Lotharingiai Ferenc István" címszó. 78 Huszár 1979.267. 79 Marczali 1911.569 570. 80 Franz Stephan von Lothringen előszeretettel tüntette fel uralkodói titulusai között ezt a fántazmagórikusnak tűnő címet. Zedinger 2008.87. 81 Zedinger 2008.139 140. 82 T yerál\n 2006.159. 83 Zedinger 2008.135-136. 84 Huszár 1979.17, Ulrich 1995.21. 85 Szeremlei 1911.69. tábla. 86 Mitchiner-Mortimer 1987. 115. 87 A Londonban talált zsetonok (mintegy 1186 db) közül a 15. század végétől a 17. század közepéig a nürnbergiek alkották a túlnyomó többséget. Mitchiner-Mortimer 1987. 117. 88 Mitchiner-Mortimer 1987.117-118. 89 Grieb 2007.1911. 155
