Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Giber Mihály - Havasy Orsolya - Rákóczi Gergely: Megelőző feltárása a Végvári vitézek terén (Eger-belváros). A 2014. évi feltárás eredményeinek összefoglalása két leletcsoport reprezentálásával
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 2. jén pedig mesterré avatták. Később kétszer is közéleti tisztséget vállalt Nürnbergben, utoljára 1746-ban. Halálának időpontját 1768-ra, vagy nem sokkal az utánra tehetjük, mert ez év február 22-én szerszámait és verőtövét Leonhard Dornerre hagyományozta,90 s ekkor Leykauff már idősként van megemlítve.91 Ebben az időszakban Nürnbergnek már zsetonverési monopóliuma volt.92 A kora újkor végi, újkor eleji Londonban például már minden 18. századi zseton innen származott.93 A nürnbergi véreteknek számtani segédeszközként való használata ebben a korszakban már lehanyatlott, egyre inkább kártyajátékokhoz,94 s még inkább dinasztikus, nagyhatalmi, propagandisztikus célokra hasznosították őket. E veret (Táblázat 21.) kapcsán nem elhanyagolható történeti körülmény a hétéves háború ( 1756-1763), amelyben - egy európai szövetségi rendszer keretében - Ausztria (Mária Teréziának a Pragmatica Sanctio értelmében 1740-1741 -ben megtörtént pozsonyi koronázása folytán természetesen Magyarországgal együtt) XV Lajos francia uralkodóval vállvetve háborúzott,95 jóllehet a Bourbon uralkodó nem örvendett túlságosan nagy népszerűségnek sem a német, sem pedig a magyar területeken.96 A hétéves háború eredményének ismeretében véleményünk szerint e veret propagandisztikus ábrázolását nemigen datálhatjuk 1763 utánra,97 de a felirat könnyen beilleszthető lenne az első, transzatlanti területekre is kiterjedő „világháború” jelszavai közé.98 A feltáráson előkerült pénzleletek értékelése A pénzleletek ismertetése után érdemes azok statisztikai aspektusára áttérnünk. A 17. századi veretek közül 6 db biztosan magyarországi (43%), beleértve az egyetlen hamisítványt is. Ezeken kívül négy darab (29%) származik a lengyelországi Brombergből (III. Zsigmond lengyel király dreipolkerei, 1623-1627), egy Poroszországból (Georg Wilhelm, 1625, Königsberg), egy Salzburgból (Guidobaldus érsek, 1654-1668), s további egy Becsből (Lipót, 1696). Az utóbbi két veret tehát a Német-római Császárság területéről származik (14%). Az egri Végvári Vitézek terén előkerült 17. századi érméknek tehát kevesebb, mint felét verték Magyarországon. Egyharmaduk (!) lengyelországi poltorak, s negyedük (23%) szintén külföldi (Német-római Császárságból és a Porosz-Brandenburgi elektorátusból származó) veret. Ez az arány a korabeli 90 Grieb 2007.918. 91 Grieb 2007.281. 92 Mitchiner-Mortimer 1987.151. 93 Mitchiner-Mortimer 1987.122. 94 Mitchiner-Mortimer 1987.150. 95 Barta 2009.62-63. 96 Barta 2009.67. 97 Barta 2009.70. A francia tengeri hegemónia ekkor - Anglia javára végképp megtört. 98 A hétéves háború előtti időszakban egész más tematikájú és mondanivalójú zsetonokat készítettek Nürnbergben XV. Lajos neve alatt. Neumann 1872. Nr. 36993-95. Úgy látszik, hogy a hajó (karavella?) éremképen való feltűnése a 18. század közepére tehető, mivel azonban a különböző zsetonverö mesterek egymás produktumait is imitálták vagy másolták, így hosszú használatuk is előfordul - például Albrecht Höger ugyanezen éremképet szinte változadanul felhasználta 1774-1780 között vert zsetonjain. Bauch 2014. Nr. 16. pénzforgalmi viszonyokat egyébként igen látványosan - bár természetesen a kis esetszám miatt miniatürizáltán - mutatja. Magyarázatának megvilágítására, illetve gazdaság- és kereskedelemtörténeti aspektusainak bővebb kifejtésére egy későbbi tanulmányban teszünk majd kísérletet. A 18. századi pénzleletekben már jóval kiegyenlítettebb az arány, közülük öt magyarországi (63%), három pedig külföldi, birodalmi területekről származó veret (Bécs, Oppeln, Nürnberg; 37%). Az arányszám radikális módosulása a magyar veretek javára, illetve a lengyel pénzek teljes hiánya egyértelműen a normalizálódó monetáris viszonyokkal magyarázható. Összegzés Beszámolónk végén az alábbiak szerint foglalhatjuk össze az ásatás eredményeit, szakmai tanulságait. A Végvári Vitézek terének 2014. évi megelőző feltárása során több periódusból származó épületmaradványok, falak kerültek elő, ezek határozták meg az ásatási terület összképét is. A legjelentősebb, legjellegzetesebb épített emlék a barokk ház volt, mely teljes egészében feltárható volt. A feltárt épületeken kívül megemlítendőek a viszonylag nagy számban előkerült gödrök és gödörrészletek, melyek egy része egyértelműen török kori, más része 18. századdal zárult, illetve egy-két gödör esetében ennél későbbi keltezéssel is számolhatunk. A próba- és megelőző feltárás területének kutatása során rendkívül jelentős kerámia-, állatcsont-, illetve fémanyagot találtunk, de kerültek elő kisebb számban kályhacsempe-töredékek, üvegleletek, pipák, pénzek, gyűrű és cölöpök, illetve egy reneszánsz feliratos, márványból készült faragvány töredéke is. A leletanyag kora elsősorban a 17-18. századra keltezhető, de nagyszámú 19. századi kerámialelet is előkerült. Kisebb számban kerültek elő 16. századi leletek is, míg a középkori leletek száma az egészhez képest nagyon-nagyon kevés volt (és későbbi korok leleteivel együtt, azaz nem középkori rétegből kerültek elő). A rendkívül nagy mennyiségű (több, mint 2500 zacskónyi) leletanyag feldolgozása számtalan fontos új adattal szolgálhat Eger városának elsősorban kora újkori/török kori és újkori anyagi kultúrájával kapcsolatban. Ennek a hatalmas mennyiségű leletanyagnak két kisebb csoportját, egységét sikerült most bemutatni. Azonban a leletanyag teljes feldolgozása, elemzése még a kutatók előtt álló feladat. A leletanyag mellett hasonlóan fontos a feltárt falmaradványok és épületmaradványok további elemzése is, például a levéltári, szakirodalmi források bevonásával, a leletek, a rétegek és az épített emlékek régészeti szempontú együttes és teljes körű elemzése, illetve az írott adatoknak a régészeti feltárás eredményei összevetésével a telektörténet és az építés- és pusztulástörténet megírása is. Az ásatás fontos adalékokkal szolgált Eger városának építéstörténetéhez, egy újabb elemmel járult hozzá a város régészeti és történeti topográfiájához. 156
