Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Giber Mihály - Havasy Orsolya - Rákóczi Gergely: Megelőző feltárása a Végvári vitézek terén (Eger-belváros). A 2014. évi feltárás eredményeinek összefoglalása két leletcsoport reprezentálásával
GIBER MIHÁLY - 11AVASY ORSOLYA - RÁKÓCZI GERGELY alól, mint látni fogjuk, kivételt csak a nagyméretű barokk ház patak felőli fala és pincéje képez. A feltárás eredményei és a helyszíni megfigyelések alapján az ásatás során legkorábbi periódusba volt sorolható annak a kőfalnak igen csekély részlete, melyet a kutatási terület nyugati végén, alaprajzilag tekintve „V” alakban összefutó falak közötti területen két kutatóárok közötti tanúfal rétegbontása közben találtunk. A fal alig 1,5 m hosszan maradt meg. A későbbi falak építésével teljesen elpusztíthatták azt az épületet/építményt, amihez tartozott. A középkor végére, kora újkorra (azaz a 16. századra) helyezhető épületmaradványok a kutatási terület két, nyugati és keleti végén voltak azonosíthatóak. A korai épületekhez tartozó falak és szintek egy részét még a terület szélén 2014 év első felében kialakított, kora újkori és újkori falakat és építményt átvágó közműárok nyomvonala mentén sikerült azonosítani régészeti megfigyelés keretében. A megelőző feltárás során ezekhez az épületekhez tartozó falak további részeit, sőt más, velük egyidős falakat is sikerült megfigyelni, azonosítani. Fontos tényező azonban, hogy az azonosított 16. századi kőházak falait, illetve azok egy részét a jelek szerint a város török utáni újratelepítésekor és a 18. századi város kiépülése során felhasználták, azaz a korábbi falakat az újkori házakba, azok falaiba befoglalták vagy az új falakat egyszerűen ráépítették a meglévő korábbi falakra. Megjegyzendő, hogy előkerült még egy igen csekély mértékben megmaradt, korai falrészletnek tűnő építmény maradványa is, mely a feltárási területet nagyjából kelet-nyugati irányban keresztülszelő, a városnak az akkoriban, és a feltárás ideje alatt is használatban lévő, a lépcső kiépítésekor megszüntetett szennyvízcsatornájának nyugati szakasza északi oldalán lokalizálható. A város török kor utáni építkezései során a kutatott területen újabb házakat emeltek. Alighanem ezek közé sorolható egy agyagba rakott kő falazatú ház, melynek egy kisebb helyiségében téglapadló részlete is előkerült. A feltárási terület legmeghatározóbb építménye egy nagyméretű barokk ház, mely az említett kő-agyag falazatú háztól nyugatra helyezkedik el. Ennek patak felőli oldalát kváderkövekkel burkolt, akár korai támfalként is értelmezhető fal alkotta (valójában persze egyszerűen csak a ház patak felőli faláról van szó), hiszen akkoriban az ásatás idején még meglévő, a mostani lépcső és rámpa építésekor elbontott patak felőli támfal nem létezett. A patak felőli barokk kori fal keleti végét, egyúttal a ház délkeleti sarkát íves vonalúan képezték ki (hasonló jellegű volt, mint a közelben lévő minorita rendház északnyugati sarkának kialakítása). A ház belső válaszfalai ehhez a támfalhoz épültek hozzá. Ehhez az épülethez tartozott az a boltozott pince (3. kép) is, melyet a kutatási terület (és ezzel együtt a barokk ház) közepén tártunk fel, a pincébe vezető lépcsőlejáróval együtt (a pince és a lépcső részlete, mint fentebb említettük, már előkerült a próbafeltárás idején is). A háznak a fennmaradt alapfalak alapján a ház első építési szakaszában három földszinti helyisége mindenképpen volt, melyek közül a legnyugatabbi eredetileg a pince feletti helyiség lehetett. A ház a patak felől nézve legalább két szint magasságúnak tűnt, míg a vár felőli oldalon eggyel kevesebb szint mutatkozott (az épület a patak felé erősen lejtős terepre épült). A pincétől nyugatra lévő épületrész (egy nagyobb és két-három kisebb helyiséggel) utólag épült tel, mintegy kibővítve nyugat felé a barokk házat, de a bővítés nem jelent korszakban történő eltérést az épült két része között, inkább építési fázisokról beszélhetünk. A ház patak felőli kváderköves fala ugyanakkor már korábban is tovább folytatódott nyugat felé a pince délnyugati sarkától, de a pince nyugati falától nyugatra eső rész eredetileg nem volt beépítve, a beépítésre csak az említett épületrész felépítésével került sor. A barokk ház ezzel igen nagy, hosszan elnyúló épület lett. Nyugati végét egy, a fal struktúrája alapján két periódusúként azonosítható fal alkotja, melynek korábbi része talán még kora újkorra/török korra tehető, a feltárás során tett megfigyelés szerint ugyanis korábbinak tűnik, mint a barokk ház, de a későbbi feldolgozás során ez pontosítható lesz. Ez az utóbbi, kétperiódusúként azonosított fal ugyanakkor várostörténeti jelentőséggel is bír, hiszen a 17. század végén, 18. század első felében kialakult telekrendszerben éppen két telek közötti határvonalon állt!3 A fal ezért is lehetett a barokk ház nyugati végfala. A nyugati végfal déli végének nincs közvetlen kapcsolata a barokk ház patak felőli oldalán épült kváder burkolatú fallal, az ugyanis nem ért el eddig.4 Ennek oka, hogy a barokk ház nyugati bővítésének legnyugatibb helyiségének nyugati fala és a fentebb tárgyalt fal között egy területsáv húzódott, mely valójában egy átjáró lehetett a patak felé, és a kváderburkolatú fal azért nem húzódik az említett falig, mert a két fal végei között helyezkedhetett el az átjáró patak felőli nyílása (a nyugati végfal az átjáró nyugati 3 Az ásatási terület nyugati végén lévő -V" alakban összefutó falak közül a keletebbi, a kis Dobó tér felőli fal. 4 Itt jegyezzük meg, hogy a fal említett nyugati megmaradt részének felső zónájának patak felőli részén ugyancsak azonosítható volt kváderburkolat részlete, ami a falnak az újkori átépítésére és a barokk házba történő befoglalására utal. 147 3. A 18. századi ház pincé je a szemközt lévő pinceajtónál leltárt újkori gödörrel a patak felől nézve (fotó: Giber Mihály, 2014. július 25.)
