Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Kárpáti János: Régészeti meglepetések az Egri Líceum épülete alatt
KÁRPÁTI (ANOS mapince 1804-es alaprajzát és rajta egy forrást, mely ma is megvan). E talajvíz elvezetésére készülhetett korábban a mai Bajcsy-Zsilinszky utca nyomvonalán egy, a patakig levezető szabadban lévő csatorna, melybe később, a Líceum építése során készült, barokk csatornát is bekötötték. Feltehető, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utcai, korábbi csatorna már igen régóta nem vezeti a vizet, eltömődött, ezért a víz megkereste a számára legrövidebb utat a Líceum alatt. Mivel a Líceum pinceszintjén először az északnyugati, majd a délkeleti saroknál észleltük a legtöbb talajvizet, nagy valószínűséggel áramlása átlósan halad a Líceum alatt a patak irányába. Feltehető az is, hogy a Hajdúhegy alól jövő forrás vize, egykor sokkal korábban a Bajcsy utca nyomvonalán, ám mélyebben és szabadon haladt, s mint természetes vízlevezető árok terelte a vizet az Eger-patakba. Jóval később ezen vízlevezető két oldalára épültek a házak, azaz így alakult ki az erősen íves hajlású utca nyomvonala. A keleti pinceág, mélyföldszint (MÉF 003.) régészeti megfigyelései Ez a keleti pinceág nyújtotta a legtöbb régészeti meglepetést a Líceum épülete alatt, ugyanis a torony melletti lépcsőlejárattól, a torony aljától kiindulva a keleti ág északi felének alsó rétege rejtette a legtöbb és legszebb leleteket a 18-17-16-15. századból, valamint az Árpád-korból egyaránt. Itt is az épülettömb északkeleti sarka alatti földdel töltött, már korábban tárgyalt helyiségek (MÉF X-XII.) kiszabadítását követően találtuk meg a legtöbb régészeti objektumot, kisméretű, de szerencsésen jó helyre telepített szondákkal. Különösen a MÉF 015. helyiség és a keleti „pincefolyosó” ide eső szakasza adta a legtöbb 16-17-18. századi beásások alját, de az Árpád-kori objektumok jó része is itt helyezkedett el. Végül a csillagászati torony mélye és körzete vált a legkiemelkedőbb fontosságú lelőhellyé. MÉF 015. helyiség régészeti megfigyelése A helyiséget egészen a helyreállítás megkezdéséig használták. Noha a föld nagy részét már korábban eltávolították, az alján a betöltési rétegekből azonban több maradt, mint máshol. Az első nap meglepetése egy 18. századi, grafitos szürke színű, igen finom, fényes felületű, közel egész korsó felszínre bukkanása volt. A terem közepén a 16-17. századi kerámiatöredékekkel jelezhető beásás aljából egy vas elöltöltős puskacső (muskéta) került elő. A beásás alatti réteg átvizsgálása közben ismét a terület egészére jellemző Árpád-kori járószintet találtunk, amelyben egy nagyobb méretű, kör alakú objektum alját értük el. Ettől déli irányban már korábban megfigyelhettünk egy szabadon álló, Árpád-kori kemence két felső, kör alakú sütőfelületét. Kissé kibővítve a szondát, kiderült előtérgödre is ép állapotban megvan, majd megtaláltuk a tűzteret magába foglaló kis kemencét is, melynek szájnyílása majdnem ép állapotban került elő. Később világossá vált, hogy a mellette utólag vágott nagyobb kör alakú beásással összefügg, lehetséges, hogy végül együtt alkottak egy korai „pékséget”. A terem területén több, ebből a korszakból származó kisebb beásást tudtunk még regisztrálni. Ennek közelében egy 14. századi ház felének maradványa, és alatta két, mélyebb és egymást metsző, ettől korábbi beásás mutatkozott. A terem északi felének közepén ismét Árpád-kori szintet érzékeltünk, melybe egy kör alakú ciszterna vagy kút mélyült. A terem déli felében az Árpád-kori szintbe hatolva egy nagyobb, kört formázó beásás szelete tűnt fel, melyből Árpád-kori kerámiatöredékek is előkerültek. Nem messze tőle, a terem délkeleti sarkában egy kisméretű, szintén kör alapú építmény maradványa tárult elénk. A kör alakú folton belül, a szélén körben, fa nyomattal, fa korhadékkal kitöltött, lécek lenyomata látszott. Mintavételt követően kiderült, a lécek lenyomata párosán ferde, átlósan elhelyezett lécek rácsháló mintázatát mutatja. A jurták alsó rácsaihoz hasonló szerkezet jelentkezett itt. (5. kép, 6. kép) 7. Eger, Líceum. Árpád-kori edény peremtöredéke (fotó: Kárpáti János, 2010) Az előbb leírt MÉF 015. helyiség torony felé eső, azaz déli falát gerenda ácsolattal támasztották alá. Egy, a gerendák által alkotott csomópontot sikerült megfigyelnünk. A terem keleti fala mellett, az előbb leírt, a kisméretű, jurtaszerű, kör alakú építménynél a Líceum 015-ös helyiség alapfala egy vízszintesen fekvő gerendát is tartalmaz. Rajta az ácsolathoz tartozó bevésés, csapolás nagyméretű lyuka is látható, mely alapján egy elbontott ház tetőszerkezeti elemének alapozásba való beépítésére gondolhatunk. Kimondhatjuk, hogy itt a falalapok gerendaácsolattal megerősítve készültek. Az ilyen megoldások miatt terjedhetett el a szóbeszéd, hogy a Líceum vörösfenyő cölöpökre épült. Ez azonban csak a torony körzete, a jelenséget máshol nem tapasztaltuk. Megjegyzendő, hogy a szóban forgó vizsgált mélység a külső terepszinttől számítva csupán közel 1 -4 métert jelent. A Líceum alapfalai mindenütt ettől sokkal lejjebb, 7-8 méterre hatolnak, ezért a cölöpökről szóló hírek igazságtartalmáról, még senki nem győződhetett meg. Az épület egyetlen pontján sem ástunk ettől mélyebbre, tehát e rekonstrukció kapcsán sem győződhettünk meg teljes bizonyossággal a hiedelem valóságtartalmáról. (7. kép, 8. kép) 135
