Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Jankovics Norbert: Eger városfala és a jezsuiták. Falkutatással járó épületkutatások az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium épületében és telkén
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 2. származik, a dátum pedig 1801. augusztus 3., a rajzok így legvalószínűbben az 1800. évi nagy egri tűzvészt követő helyreállítással függenek össze. Figyelemre méltó, hogy bár a szobák falfülkéi a korai alaprajzokon nem szerepelnek, a kutatás szerint azok a belső osztófalak építésével egykorúak. Mivel a fülkékben nem találtunk elfalazott nyílásokat, következésképpen eredetileg is a mai formájukban építették őket, talán ágyak elhelyezése céljából. Megfigyelhettük azt is, hogy a szobák sarkában eredetileg egy-egy, kívülről fűthető tüzelőberendezés állhatott. Befűtő nyílásaikat úgy alakították ki, hogy a folyosó felől két szomszédos helyiséget szolgáltak ki, azaz két szobához, a szobák közötti osztófal két oldalán, egy kőkeretes nyílás tartozott. A nyílásokat a szobák felé eső oldalon egyszerű, nagyméretű, téglalap alakú faragott kövek keretezték. A jelenlegi folyosóról nyíló utolsó helyiségekben a nyugati fal az emeleti szinteken szokatlanul vastag volt, amelyen át egy ajtó nyílt a nyugatról szomszédos helyiség felé. Mindkét szinten a helyiség keleti falában is megfigyeltünk egy-egy elfalazott nyílást, ezek eredetileg feltehetően szintén ajtók lehettek, amelyek a szárny végére eső négyzetes alaprajzú terekbe vezettek. Valószínű, hogy az épületrész keleti végén nem lakószobák, hanem más funkcióval bíró helyiségek - konyha, étkező vagy közösségi terek - helyezkedtek el. Itt nem találtuk a cellákban általános fűtőberendezések nyomát, a temperálást eredetileg a vaskos falakban vezetett (földszintről induló) konyhakémények hője adhatta. A legkorábbi ismert alaprajzon az épületszárny utolsó négy, földszinti helyisége össze van nyitva, ez alapján elképzelhető, hogy a már átalakított felsőbb emeleteken is hasonló elrendezéssel számolhatunk. A rajz persze más részletek esetében (falfülkék hiánya) sem tűnik egészen megbízhatónak. A hátsó, nyugati szárnyban a Povolni-féle felmérés az északi részen nagyobb méretű, közösségi használatra alkalmas tereket (konyha, étkező), és a templomhoz közele eső szakaszon kisebb, cella jellegű szobákat mutat. A korai alaprajzot összehasonlítva a mai elrendezéssel egyértelmű, hogy az iskola későbbi bővítései, átalakításai során csupán az északi szárnyat hagyták változatlanul, a nyugati szárny oldalfolyosója kivételével a teljes térosztást átalakították. A hátsó főlépcső helyén eredetileg is volt egy, a mainál sokkal keskenyebb feljáró. A földszintet ábrázoló rajz a Széchenyi utca felé eső szárny keleti homlokzatának vonalában egy nyílásokkal áttört falat is jelöl, ez az egyetlen bizonyíték, hogy a 18. században elkezdték az udvart bezáró szárny építését is, az iskola előtti, az utca járószintjénél valamivel magasabban fekvő élőkért rendezésével. A későbbi jelentős átépítések ellenére az épületben ma is megtalálható néhány értékes, korai nyílászáró. Az északi szárny földszintjén, a keletről számított harmadik ablaktengelyben egy befelé felnyíló, egyrétegű, hatszárnyú, egyenes lezárású, kifelé vasráccsal is védett szerkezet található, amely vaskos, hurokban végződő fordítókkal, hüvelyes, bevésett pántokkal jellemezhető. Az ablak valószínűleg 18. századi, legkésőbb a 19. század eleji helyreállításkor készült. Biztosan a 18. század első felére keltezhető a padlástérbe vezető vasajtó az északi szárny második emeltén. A templomépület nyugati folyosóba nyíló oldalsó tereinek, karzatainak egyes nyílászárói szintén építés koriak a földszinten és az első emeleten. (6. kép) Az épület eredeti megjelenése, figyelembe véve a kutatás során feltárt, a belső kialakításra vonatkozó megfigyeléseket, mérete miatt ugyan monumentális összhatású, de igen visszafogott lehetett, amelyen a funkció tükröződött. Az elemzett alaprajzok készítésekor az épületegyüttest az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend helyett a Helytartótanács kezelte, majd 1802-ben kapták meg a ciszterciták. A rend a források tanúsága szerint kétszer állítatta helyre a sérült jezsuita épületeket, 1802 után, majd 1827-et követően, egy újabb tűzvész miatt. Az első emeleten nem találtunk egyértelműen ehhez az időszakhoz köthető jelenségeket. Csupán feltételezni tudjuk, hogy a tűzvészekben sérült meg a tető és a boltozat, ezért épült át a második emelet nyugati vége, az épület akkori külső sarka. Ekkor megszüntették az utolsó, a jelenlegi folyosóról nyíló helyiség mind nyugati, mind keleti irányba vezető ajtónyílását, és 6. Kőkeretes faajtó a nyugati szárny déli szakaszán, 18. század első fele (fotó: Asztalos András, 2016) 122
