Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Jankovics Norbert: Eger városfala és a jezsuiták. Falkutatással járó épületkutatások az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium épületében és telkén
JANKOVICS NORBERT rokk kötőanyaghoz hasonló, világosszürke színű, mészben gazdag. A mai terek kialakításához elsőként befalazták a 8. helyiségből ide nyíló ajtót, majd a befalazásba utólag, téglákkal kötötték bele az osztófalat. A befalazott ajtó déli szára a 10. térben egyértelműen megfogható volt, ezt nagyméretű, faragott tufakövek jelezték. Az északi szárat azonban all. térben későbbi bolygatás (kémény) miatt nem tudtuk dokumentálni. A Széchenyi utcai szárny második emeleti belső tereinek kutatása során az északkeleti sarokhelyiségben ( 12.) nyitott szondában az egy emelettel lejjebb megfigyelthez hasonló szituáció 5. A rendház 18. századi eredetű alaprajza, második emelet Povolni János 1800 körül készült rajza. MNL Heves Megyei Levéltára, Eger, B-Copia-D.9. No. 78. bontakozott ki a sötétszürke, apró kavicsos vakolat eltávolítása után. Ismét kiderült, hogy a helyiség északi falához utólag épült a keleti, homlokzati fal. Előbbi vegyes tégla és kő szerkezetű, a világosszürke színű, mészben gazdag barokk kötőanyaggal, utóbbit azonban zömmel téglák alkotják. Az északi falon nem volt megfigyelhető barokk vakolat, azaz ismét feltehető, hogy az új szárny építésekor a 20. század elején a korábbi (külső, homlokzati) vakolatot teljesen leverték. Az északi falon egy ajtónyílás található. Erről bizonyossá vált, hogy jelenlegi formájában a falazathoz képest utólagos, ugyanakkor elképzelhető, hogy egy eredetileg is itt lévő nyílás (ablak) átalakításával, beszűkítésével keletkezett. Az egykori kolostor és iskola építéstörténete A jezsuita rend egri megtelepedése, tulajdonszerzései és építő tevékenysége jól ismert, feldogozott, és publikált.5 A rend tagjai már 1644-ben megjelentek a városban, majd a törökök kivonulását követően, 1687-ben engedélyt kaptak a letelepedésre. Az általuk kiválasztott nagyméretű telek közvetlenül a városfal mellet feküdt, északról és délről két meredek zsákutca (ma Csiky Sándor és Bródy Sándor utcák) fogta közre. A területen ekkor egy kis mecset és több ház állt. A Szent Miklós (Széchenyi) utcára néző egyik épületbe költöztek a jezsuiták, a következő házat elemi iskolának, mecsetet pedig templomnak rendezték be. A templom és a kollégium (rendház) helyéről 1692-ben határoztak, amit 1696-ban I. Lipót császár telekadományozása követett. 1699-ben készült el az építészeti terv. A tervezett épületegyüttes hátsó, nyugati szárnyának alapozásához szükség volt az ide lefutó, tufakő anyagú szikla egy sávjának levésésére és a véséssel együtt épült a hátsó, meredek támfal. A templom és a kollégium közös alapkövét 1701. július 21 -én tették le, Loyolai Szt. Ignác ünnepén, de a templomot egy másik jezsuita szent, Borgia Szt. Ferenc tiszteletére szentelték. Először a rendházon dolgoztak, de az építkezés a Rákóczi felkelés miatt megakadt. 1717-től a rendház további építési munkálatait már Giovanni Battista Carlone irányította, az északi szárny kiépítése, ill. az L-alakú rendház befejezése 1727-ben az ő nevéhez fűződik. A templom kivitelezése 1731-től folyt, a szentélye 1733-ban, a teljes épület tíz évvel később készült el. A források és falkutatás tanúsága szerint a kollégium északi, Csiky Sándor utcai szárnyát még a 18. század első felében emelték, minden valószínűség szerint 1743 előtt. Az itt található lakószobák az udvar felé eső folyosóról nyíltak, a térelosztás mindkét emeleten a mai állapotnak felelt meg - a második emelet északkeleti részét kivéve. Kutatásaink alapján - az említett kivétellel - nincs okunk a boltozatok utólagos voltát feltételezni, a mai nyíláskiosztás ugyancsak az építés korából való. A kétemeletes épületrészt tégla és változatos méretű tufakövek felhasználásával emelték, ehhez világosszürke színű, mészben gazdag habarcsot használtak. Az első emeleten a vakoláshoz is ezt alkalmazták, a második emeleten azonban egy ettől némileg eltérő jellegű, barnásszürke színű, helyenként apró mész-, faszén- és kavicsdarabokat tartalmazó anyagot. Először a homlokzati majd a belső osztófalak épültek fel, az utóbbiak a második emeleten valamivel vékonyabbak. Mindkét vizsgált emeleten a szobák nyugati falába egy-egy, az építéssel egykorú fülke mélyed. A Heves Megyei Levéltár gyűjteményében két kéziratos tervlap maradt fenn, amelyek a korai állapothoz köthetők, pontosabban a rendház eredeti tervrajzai nyomán készült, későbbi átrajzolások.6 (4-5. kép) A lapok közül a teljes telket ábrázoló, nagyobb íven a csupán körvonalakkal jelölt templom és az L-alakú, északi és nyugati épületszárnyak földszinti alaprajza lászik. A kisebb méretű, második emeleti alaprajz a rendházat és a teraszos kertet is mutatja. Az utólagos szignó, Povolni Jánostól 5 Kasubba 1902.5-7,8-10., Nagy 1914.8-9, 15,Brf.znay 1933.33,49., SugAr 1969.179- 181,188, Voit 1972.529-530. 6 Voit 1969.1. 126-129, Voit 1969.11.316-317. (Carlone), 383-384. (Povolni J.). Povolni János szignóval ellátott térképek: Magyar Nemzeti Levéltár, 1 leves Megyei levéltára (Eger), továbbiakban: MNL HML, Építészeti rajzok, A-Copia-D. 9. No. 78., B-Copia-D.9. No. 78. 121
