Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
Jankovics Norbert: Adatok Hatvan középkori és kora újkori topográfiájához. Középkori templom és temetőrészlet, kora újkori településmaradványok feltárása a hatvani Grassalkovich-kastélyban
)ANKOVICS NORBERT 2. Próbafcltárás, 2012. A 11. szonda a templom alapfalainak maradványával feltárás után, keletről (fotó:Jankovics Norbert.) épülettörmelékes réteget figyelhettünk meg. A szondában, a fal mellett, az agyagos réteg szintje alatt anatómiai rendben tekvő felnőtt váz nagyobb részét, és a bal combja mellett egy erősen bolygatott gyermek váz kis részletét tártuk fel. A felnőtt mellkasa táján nagyobb méretű, kör átmetszetű huzalból hajlított ismeretlen íunkciójú viseleti tárgy töredékei, egy bronz vagy réz lánc szemei kerültek elő. A feltárt alapozások ezek alapján középkori, talán Árpád-kori egyházi épület maradványaként voltak értelmezhetők, de mivel ennek létezésére semmilyen korábbi megfigyelés vagy forrás nem utalt, a feltárt terület nagysága pedig viszonylag kicsi volt, nem tudtuk megállapítani egyértelműen milyen épület, milyen korú részlete látott napvilágot. Egyelőre feltételesen a Szent Margit tiszteletére szentelt hatvani plébániatemplommal azonosítottuk a romrészletet, amelyről egy 13. századi forrásból tudunk, de nem volt kizárható a Mária Magdolna tiszteletére létesült premontrei prépostság templomával való azonosítás sem. A kőépület többi részletének előkerülését a Salm-féle fogadó alatt, a középső pinceterekben valószínűsítettük, mert a 18. század későbbi időszakában épült pincebővítések területén nyitott szondákban sem temető, sem pedig templom nyomait nem találtuk. Megjegyzendő, hogy a rom falai két helyen is korábbi objektumokat metszettek, amelyek koráról lelet híján semmi biztosat nem állíthatunk. A földszinti boltozatfeltöltések eltávolítása során a kastély építéstörténetére vonatkozó megfigyeléseket tettünk. A 12. szondában, a pincében álló pillér felett a földszinti térben is támasz állhatott, amely valószínűleg összefüggött a vele egy vonalban, a földszinti oldalfalon látható falcsorbázattal, illetve fészekkel. A 13. és 15. szondában a pinceboltozatok felett eredeti, a Salm-korszakhoz tartozó boltozatfeltöltésben is találtunk embercsontot, amely a pinceépítés során kitermelt földdel együtt kerülhetett ide. A 14, alápincézetlen épületrészben nyitott szondában, erős és mély kő sávalapot tártunk fel az épület sarkán. A főépület északkeleti, szintén alápincézetlen, pilléres sarokhelyiségében, és annak külső fala mellett nyitott 17. ill. 18. szondákban szintén igen mély alapozási síkokkal lehet számolni, azok mélységét nem értük el. A pillérek kiszélesedő, erős tégla alaptömbön állnak, az oldalfalakat pedig pilléreken álló ívekre építették, az ívek közeit utólag aláfalazták. Az épületrész süllyedésének oka ezek alapján valószínűleg nem az alapozás elégtelensége, elképzelhető, hogy ez a rész a várárok feltöltésére épült, de ezt a szondák kis kiterjedése miatt nem tudtuk igazolni. Feltételezhető, hogy az északkeleti sarokhelyiség eredetileg alá volt pincézve. Az emeleten a 19-20-21. szondákban igen sekély boltozatfeltöltést távolítottunk el, azt tapasztaltuk, hogy az osztófalak egy része közvetlenül a boltozaton áll. A 21. szondában, a helyiség délkeleti sarkában kályhalapot találtunk. A rövid és kis kiterjedésű kutatások az építészeti tervezéshez szükséges információkon túl jelentős tudományos eredményekkel is szolgáltak. A pinceterekben feltárt középkori egyházi épület megismerése volt a régészeti próbafeltárás legfontosabb eredménye, létezéséről korábban semmilyen információval nem rendelkeztünk. Mivel a 2012-es kutatás kiterjedése kicsi volt a maradványok értelmezéséhez és a korábbi jelenségek megismeréséhez is elengedhetetlennek tűnt egy teljes felületű megelőző régészeti feltárás. Megelőző régészeti feltárás és régészeti megfigyelés 2013-ban A 2012-es próbafeltárás felfedezéseinek helyi és megyei jelentőségére való tekintettel az illetékes hatóság a hatvani kastély felújításának kivitelezési munkájának előzményeként írta elő a pince középső tereinek megelőző régészeti feltárását, a korábbi épület kiterjedésének és korának pontosabb megismerése céljából, valamint a templom körüli temető épségben maradt sírjainak feltárása reményében. A megelőző feltárás a kivitelezési munkákkal párhuzamosan folyt a pincében 2013. május 6. és 21. között, a feltárást a Dobó István Vármúzeum rendelte meg a próbafeltárást is végző Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központjának Műemléki Kutatási Osztályától. A helyszíni munkákat e sorok szerzője és Blay Adrienn irányította.14 A kivitelező kérésére, a későbbi pince padló kialakításit megkönnyí tendő, a kitermelt földet nem hordtuk ki, a pince egyes helyiségeit hoszszanti tengely mentén kettéosztottuk, és egyszerre az egyik felét tártuk fel. (3. kép) A felszín, illetve a keletkező metszetek dokumentálása után a területet visszatemettük, és az átellenes oldal feltárásával folytattuk a munkát. A régészetileg kutatott terület határait az előző évi próbafeltárás eredményei szerint határoztuk meg. A Salm-féle, dongaboltozattal fedett középső terekre szorítkoztunk, mert tapasztalataink szerint a későbbi, oldal irányú pincebővítések minden értékelhető régészeti nyomot eltűntettek, ahogyan ezt 2012 után néhány ellenőrző szondában, 2013-ban is megfigyelhettük. A pince feltárni kívánt tereit római számokkal jelöltük. A területek határát a párhuzamosan folyó kivitelezési munkák figyelembe vételével határoztuk meg, és a pince téregységeinek határoló falaihoz igazítottuk. Az I. terület az északnyugati dongás térbe esett, határai a tavalyi 3. szondában feltárt Salm-féle pincefal, a 2012-es 6. szonda és a határoló tőfalak. A kutatási dokumentációban, ahogyan e tanulmányban is, a P betű a pincét mint épületrészt, a római szám a pince feltárt egységeit jelöli. AII. terület a pince délre eső fele, az I. területnek megfelelő déli dongás térrész a 2012-es 7. szondáig. A III. terület a tavalyi 6. szondától a 10. szondáig tartó felület. Ennek déli szomszédja az északkeleti dongás pincetérben, a IV terület, egészen a tavalyi 7. és 11. szondákat befoglaló szakaszig, amely önállóan az V számot kapta. A középső pinceterekben 2012-ben feltárt falak további folytatása nyugati és keleti irányban is követhető volt, de sajnos nem túl hosszan. Az épület nyugati kiterjedésének megállapítására nem volt módunk, ennek nyomait a pince 20. század második felében keletkező belső ősz tófalainak alapozása tüntette el végleg. Feltártuk a templom korábban, a 11. szondában előkerült falának folytatását, egészen a helyiség keleti faláig, amely ráépült annak északkelti sarkára. A templomfal alapozása itt kifelé kissé meg volt vastagítva, hasonlóan a megelőző évi 6. szondában feltárt fal északkelti sarkához. Metszetben látható volt, hogy a nyugat-keleti irányú fal a megvastagított saroknál mélyebbre van alapozva, és déli irányból 14 Jankovics2013. 91
