Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
Jankovics Norbert: Adatok Hatvan középkori és kora újkori topográfiájához. Középkori templom és temetőrészlet, kora újkori településmaradványok feltárása a hatvani Grassalkovich-kastélyban
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 1. 1. A 2012-es próbafeltárás összesítő alaprajza a kutatószondák helyével, a kastély egyes szintjein (felmérte: Jankovics Norbert, Szökrön Péter; rajzolta: Jankovics Norbert) Örökségvédelmi Központ részeként működő „poszt-ÁMRK" részleg bevonásával, és ez volt az a pillanat, amikor régész került a történetbe.12 13 Mivel a terület, a középkori és kora újkori hatvani vár és város feltételezett helyeként régészeti védettség alatt állt, a művészettörténeti kutatás csak a felszínen vizsgálódott, a tervezési munkához viszont több szerkezet teherbíró képességét, fizikai állapotát is ellenőrizni kellett statikai árkokkal. A Nemzeti Örökségvédelmi Központ műemlékes részlege ezért 2012-ben próbafeltárást végzett, az akkor már érvényes új törvényi szabályozásnak megfelelően a Heves Megyei Múzeumi Szervezet megbízásából, és ennek eredményei nyomán, már a kivitelezéssel párhuzamosan megelőző feltárásra került sor 2013-ban. Régészeti próbafeltárás 2012-ben A kutatás előzetes célja a padlószint alatti építészeti szerkezetek teherbírásának és fizikai állapotának megismerése, és a kora újkori hatvani várhoz tartozó jelenségek megfigyelése volt. A kis alapterületű, de nagyszámú kutatószondák 2012. február 28. és március 9. között zajlott feltárása a vártnál jelentősebb tudományos értékű megfigyeléseket eredményezett.1 ! A kutatás során 21 szondát nyitottunk, ( 1. kép) Az 1. számú a belső, kastélyszárnyak által közbezárt díszudvar közepén, a szökőkút mellett volt, a 2-3-4-5. számúak a pince nyugati szakaszában, a 6-7. és a 11. a pince közepén, a 8-9-10. számmal jelzettek a pince keleti felében. A kastély földszintjén, a nyugati szárny belsejében boltozat teltöltések eltávolításának megfigyelése és régészeti módszerekkel történő dokumentálása zajlott a 12, 13. és 15. szondákban, ugyanitt az alápincézetlen folyosók területén, és a keleti oldalszárnyban nyitottuk meg a 14., 16. és 17. szondákat. A 18. szonda az utóbbival egyvonalban, a kastély keleti mellékszárnyának külső homlokzata előtt lett kiásva. A 19-20-21. szondák az első emeleten, a díszterem körüli helyiségek boltozatfeltöltésébe mélyedtek. Az 1. szonda kutatása során megállapítást nyert, hogy a neobarokk díszkút komoly, másfél méternél mélyebb téglaalapozással rendelkezik. A szonda felső, mintegy 70 cm vastagságú része, ahogyan a rendelkezésünkre bocsátott közműtérképek alapján vártuk, jelentősen bolygatott volt, ez alatt egy paticsos és téglatörmelékes réteget találtunk, amelyet a kora 12 Albert 2014. 13 Jankovics 2012. újkori hatvani vár pusztulása utáni planírozáshoz kötöttünk. Az utóbbi alatt nagyméretű gödör került feltárásra, amely a teljes mélységben megfigyelhető volt, de szélessége jelentősen meghaladta a szonda méretét. Betöltéséből nagy mennyiségű kora újkori leletanyag került elő, kevés török termékkel. A 2-3 -4-5., valamint a 8-9-10. számú, pincében nyitott szondákban régészeti módszerekkel igazoltuk a korábbi falkutatás építéstörténeti megfigyeléseit. A középső, dongaboltozatos kettős helyiségsor boltozatostul a 18. század legelejére datált ún. Salm-féle fogadó pincéjéhez tartozott. A korai pince nyugati, visszabontott zárófalának részletét a 3. szondában tártuk fel. A 18. század 10-es évei után, illetve a század közepén történt oldalirányú pincebővítések alapozása elvált a korábbi részektől, építéstechnológiája is (fal és kötőanyag) eltért azoktól. Jellemző, hogy a korábbi pince középső osztófalai igen mélyre (a pincepadlótól mérve 100-150 cm) voltak alapozva, a későbbi bővítések, illetve a korábbi oldalfalak alapozása jellemzően sekélyebb volt (- 30-40 cm). Az 1954-es óvóhellyé való alakítás során készült betonpadló alatt a padló építését megelőző alapozási és feltöltési rétegeket és modern átalakításokhoz kapcsolható bolygatásokat találtunk az altalaj felett. Már a 2. szonda feltárásánál feltűnt, hogy a bolygatások és recens feltöltések nagyobb mennyiségű embercsontot is tartalmaznak, amelyekből egy temető bolygatását feltételeztük. A 7. szonda feltárása során különösen sok embercsont került elő, a templom körüli temetők erősen kevert ún. sírföldjéhez igen hasonló rétegből. Megfigyeltük továbbá, hogy a Salm-korszakhoz tartozó pince középső osztófalának alsó része az eddigiekhez képest nagyobb méretű, eltérő kidolgozású kövekből áll. Ennek jelentőségét a 6. és 11. szonda feltárása után értettük meg. A 6. szondában széles, egy kősornyi falalapozást tárunk fel. (2. kép) A derékszögben megtörő fal a mai pince diszpozíciójától eltérő, korábbi, kelet-nyugati tájolású épület sarka. A falat a pince építésekor azonos magasságra bontották vissza, köveit pedig, részben a pincefal alapozásában használták fel újra. A falrészletet a sarkánál, illetve középtájon kissé megcsonkították a pince - mára lebontott - belső osztófalainak építésekor. A délről szomszédos helyiségben nyitott 11. szondában megtaláltuk a kőalap folytatását, amely a fal mellet újra, derékszögben megtörve keleti irányba indult. A pincefalhoz délről csatlakozó agyagos szintet belső járószintként azonosítottuk, amely felett egy, a falra is ráfedő égett, faszenes, 90
