Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
Nagy László: Az egri várbeli Zárkándy-bástya és Északkeleti-Fülesbástya 2013-as próbafeltárása
NAGY LASZLO ben (a felszín egyenetlensége miatt 50-100 cm) a rétegek csak 20. századi bolygatott betöltéshez tartozónak tekinthetők. Ezt megerősítette az itt talált leletanyag is: a múlt századi, jellegtelen, elsősorban szemétként ide került tárgyakon kívül egyebet nem találtunk. Ezen kívül fontos megfigyelés, hogy a falazat eredetileg közel sem volt olyan jó állapotban, mint ahogyan azt mi találtuk: a déli fal vonala a két világháború között lepusztult, rossz állapotban volt. Patakiék éppen ezért helyreállították azt: a képen jól kivehető, hogy a déli és a keleti bástyafal találkozásánál visszafalazást végeztek, a kövek között látszik a frissen rakott, a falazat többi részétől elütő, sötétebb színű falazóanyag; ettől nyugatra pedig a fal még omladékos, rossz állapotban van. Ekkor tehát az általuk kiásott 16. századi falakat a fotók tanúsága alapján legalább a délkeleti részen 6. A bástya belsejébe vezető lépcsőíeljárat boltozata feletti átvágás ,15. árok (Fotó: Giber Mihály) 7. A bástya keleti, Baldigara-kori falának belső oldalán feltárt támfalrészletek a 3. árokban (Fotó: Giber Mihály) helyreállították. Arról sajnos nem maradt fenn bizonyító erejű képanyag, hogy vajon ugyanez igaz-e a déli fal nyugati részére. A bástya keleti falának külső oldala mentén még három kisebb árkot (4-6. árkok) nyitottunk, melyekben célunk a rétegviszonyok megismerése, illetve a mára erősen lepusztult fal esedeg mélyebben megmaradt eredeti falsíkjának kutatása volt. Sajnos számottevő eredményeket nem értünk el: a helyenként 3 m mélységig kiásott árkokban még ebben a mélységben is csak 19-20. századi szemétrétegeket találtunk és ép falsíkokat sem sikerült megfogni. A bástya keleti falának külső oldalán csupán egy-két jó állapotban megmaradt kő külső, keleti vége mutatta, hol is húzódhatott az eredeti, rézsűs falsík. További mélyítést - a bástya rossz állapotban levő keleti fala miatt, melynek állékonysága folyamatosan veszélyeztette az itt dolgozókat - nem folytattunk. A bástya belsejében ásott kutatóárkok Legjelentősebb eredményeinket a bástya belsejében sikerült elérnünk. A fülesbástya délnyugati részén, az aknaíigyelő folyosóból a bástya belsejébe vezető lépcsőfeljáró boltozata feletti feltöltésben eredetileg csupán egy kisebb árkot kívántunk nyitni (15. árok), hogy a folyosó boltozatát felülről is dokumentáljuk. Csakhogy ez olyan gazdag régészeti anyagot eredményezett, hogy végül a folyosó szinte teljes egésze fölött elvégeztük a kutatást. (6. kép) Az itt előkerült, jórészt 16. századi, kisebb részben középkori leletanyag még az Ottavio Baldigara korából származó eredeti bástyafeltöltés része lehet; ide kerülésüket tehát az 1570-es évekre keltezhetjük. A bástya középső részén nyitott észak-déli irányú kutatóárokkal (3. árok) célunk az volt, hogy hitelesítsük a keleti oldalon levő támfalak sorát. A keleti bástyafal déli belső oldalán kettő már a kutatás előtt is látszódott, azonban egyértelmű volt, hogy észak felé több is sorakozik. Feltevésünk hamar beigazolódott: a kutatóárokban összesen három támfalat sikerült megfognunk. (7. kép) A támfalakra merőleges árokban hosszukat nem sikerült meghatároznunk, szélességük átlagosan 1,5 m volt. A később másutt nyitott árkokkal sikerült meghatároznunk a belső támfalak pontos számát: a keleti fal belső oldalán eszerint összesen 8 támpillér szolgált támasztékul. A 3. árokban talált támfalak közötti rétegekben rendkívül gazdag leletanyagot találtunk. Fontos különbség azonban, hogy míg a kazamatafolyosó fölött elsősorban 16. századi leletanyag került elő, addig a támfalak közötti feltöltésben inkább a 17. századra keltezhető töredékek láttak napvilágot. Ennek legfényesebb példái a török korra keltezhető porcelán- és fajansz-, 69 T I 8. A csontvázák között talált lövedékek (Fotó: Lónyainé Nagy Éva)
