Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)

Fodor László: Az egri várban feltárt 10-11. századi rotunda környezete, kutatása és analógiái

ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 1.

szintben egyszerű, földbe temetett sírmaradványok feküdtek. Ezen felső rétegű (késői) temetkezésekben mellékletek nem voltak. A késői Ny-K- nek megfelelő tájolású sírok annyira leletszegények voltak, hogy azokban csak néhány szórványosan előkerült koporsószögek találtunk. (5. a-b. kép) A mélyebb temetési szintek eltemetettjeit, akik a kutatásunkkor a járófelülettől közel 1-1,5 méter mélyen feküdtek, a felettük lévőktől korábbi temetkezési periódusnak határoztuk meg, bár időben nem sokban különbözhetek azoktól. Talán azért voltak érdekesebbek számunkra, mivel ezek a sírok jórészt ugyan a kerek, centrális falszerkezetű építményen belül

5. a. A rotunda belső terének kutatása, alsó réteg (fotó: Fodor László)

Másrészt ez a gótikus falrész-maradvány az elmúlt idők során erősen erodált állapotba került, nagyobb kövei szinte már a levegőben lógtak, így dokumentálás után a körépítmény alapfalaira lógó részét elbontottuk. Ezután biztonságban dolgozhattunk abban a bonyolult falszövetben, amelyet már fentebb komoly és problémás területként említettünk a románkori déli mellékszentély mellett.

Ezután megkezdtük a gótikus és késő gótikus vegyes, összeforrott meszes falszövettel egybeolvadt rotunda falrészletek - elsősorban a jelzett szentélyhez tartozható kövek - kihámozását, majd elvégeztük a többi

5.b. A rotunda belső terének kutatása, felső réteg (fotó: Fodor László)

lettek kialakítva, de meghatározásunk szerint még ezek a betemetések is annak késői szintjében történtek. Így véleményezhető, hogy nem tartozhattak már a rotundába eltemetettekhez. Amikor ezeket az elhaltakat ide temették, talán hagyományában ismerhették a keresztelőegyház helyszínét, de annak már akkor vélhetően maradványai is alig lehettek.

Folytatva általunk a feltárt íves falazatmaradványok kutatását, kiderült, hogy annak voltak olyan északi részei, amit a gótikus templomfallal megbontottak, vagy ráépítettek, vagy később rátemettek. Azonban a templomfal oldali ívkősorának néhány eredeti kövét a helyükön találtuk, és dokumentáltuk. Ez alapján tudták később helyreállítani a rotunda falszerkezetét, valamint falívet kiépíteni.

A templomfal mellett megtalált íves maradványtól hat és fél méterre déli irányban a másik köríves alapfálrészt is megtaláltuk és feltártuk. A falmaradványok felmérései, szerkesztése után egyértelművé vált számunkra, hogy a kutatott falszerkezetek egykor valóban körépítményt formáltak. A megtalált korai íves falrészek követését bizonyos szakaszokon csak komoly textúra-azonosítással tudtuk meghatározni, majd annak kibontását, feltárását elvégezni. így jártunk el a fentebb már említett nyugati részen, a K4-es oldali csatlakozásnál is, de a korai szerkezet kövei és habarcsanyaga kis felületen ugyan, de bizonyossággal elkülöníthető volt. Szürkésebb patakkavicsos habarcs és néhol földbemosódás volt megfigyelhető a korai falazatrészeknél.

Sokkal nehezebb volt számunkra a keleti oldal kutatása. Egyrészt a gótikus templom ide eső támpillére egészen benyúlt a rotunda alaptestre,1'' mivel a magasabb szinten fekvő ún. késő gótikus bővítményként ismert templomrész Setét-kapu melletti D-i alapfala egykor ráépült az akkor már nem létező rotundára. Ezzel vélhetően csatlakozott a templom melletti késő gótikus kápolnákhoz, valamilyen építészeti egységet képezve azzal. 15

15 Az 1970-es évek kutatásakor Kozákék a támpillér alatt néhány követ azonosítva találták meg. Példák ismeretében már következtettek arra, hogy valamiféle szentélye is lehetett a körkápolnának. Entz 1958.23,Csemegi 1930.44., Gervers-Molnár 1972,129.

alapfalaktól fontos elkülönítéses dokumentálását.

Munkánk során állandó figyelemmel voltunk a kötőanyag elkülönítéses megkülönböztetésére, továbbá arra, hogy a centrális szerkezet köveit a legpontosabban meg tudjuk határozni. Végtére szinte minden egyes kődarabot külön bontva és kezelve sikerült elválasztanunk, és meghatároztuk a korai és késői építési periódusokat. A felmenőbb késői falazatrészek habarcsanyaga szürke masszív és meszes, míg a lentebbi centrális alapfal jórészt nagyobb és zömmel sárba rakott kövekből állt, amelyet keleti irányban bizonyos mélységig feltártunk. Az északi falrészhez csatlakozó, íves kövekből rakott sort és a rotunda ún. szentélyindító köveit is itt tudtuk a legjobban azonosítani, meghatározni.

Kutatásunk fontos eredményének tartjuk, hogy a rotunda-szerkezet középtengely vonalában, a keleti irányban a - korábban néhány kőből feltételezett - szentélyrész létét a falazat és textura további elkülönítésével sikerült igazolnunk, majd egységét bizonyítanunk a körépítménnyel. Nem utolsósorban sikerült az egykori keresztelőegyház épületét kiszerkesztenünk, majd bemutatásra alkalmassá tennünk. A kihámozás után kiderült, hogy a feltételezett itt álló korai keresztelőkápolnának általunk megtalált szentélye kelet felé kissé megnyúlt és patkó alakú volt. Ezzel az is igazolható, hogy az egykor itt állt centrális építmény nem zárt körépítmény volt. (6. kép)

Elvégezve a rotunda tájolási méréseit és meghatározva építményi viszonyítási pontjait megállapítható, hogy tengelytájolása alapján déli irányban kissé eltér a románkori székesegyház korábban mért tengelyvonalától. Továbbá ellenőrizhető volt még, hogy a darázsköves morzsalékos mésztufa feletti erodált réteg alatt számunkra már csak egy-két szórványos temetkezési sírhely maradt, amelyek többnyire emberi csontmaradvány és lelet nélküliek voltak.

A centrális falszerkezet majdnem középtáján, közel a K4-es ide eső keleti alaptalához egy kövekből alakított olyan sírhely volt, melyet joggal nevezhetünk az építmény központi sírjának. Ezt már Kozákék is doku-30