Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)

Fodor László: Az egri várban feltárt 10-11. századi rotunda környezete, kutatása és analógiái

FODOR LASZLO

polnával vélhetően egyidős falszerkezetben, világosszürke keményebb tufakőből készült 14-15. századi későgótikus profiltagozatos fali tülke lábazat maradt meg az eredeti helyén. Ezen egykori profilelem helyben tartása fontos volt, de mivel akkor behatóbb alaptalvizsgálatot nem végezhettek, elsődleges volt, hogy az azt tartó alaptest ne sérüljön. Erre sajnos akkor a sürgős kapuépítési munkaátcsoportosítás miatt nem volt mód.9 Ráadásul a késői profiltag alatt igen gyenge megtartású alapozás volt, amelyet a további állagromlás miatt sürgősen meg kellett erősíteni. így a kápolna e keleti oldali alapfalszerkezetének vizsgálatát akkor nem végezhették el. Ez kihatással volt a következő K5-ös terület kutatására is, nem beszélve arról, hogy itt a két nagy építésszerkezeti periódus, azaz a déli oldalon lévő korábbi és későbbi gótikus építményrészek ebben a kápolnarészben a gótikus és késő gótikus időkre szinte összeépültek. Arról már nem is beszélve, hogy a déli románkori 13. századi mellékszentély és környezete, valamint az ide eső déli külső és belső kora gótikus templomfalszerkezet vegyes kőbeépítései régészeti, szakmai és építészeti szempontból is további nehézségeket jelentettek.10

Azért is fontos számunkra a K5-ként jelzett kápolnaterület, mert a dolgozatunk főtémáját jelentő centrális építményszerkezet - a rotunda - ott került elő. A Setét-kapu építési munkáihoz közel eső területről lévén szó, a K5-ÖS kápolnarészben még bizonyos munkákat a 70-es években elvégeztek a kutatók. így tereprendezés címén megkutattak néhány falmaradványt, feltártak néhány épített sírt és késői koporsós temetkezést. Ez is elsősorban azért volt akkor lehetséges, mert az építési földmunkákhoz kapcsolódó, több részletben feltárt Árpád-kori temető ez irányban is folytatódott. Ezek ismeretében a terepszint kialakítása során Kozákék itt jó néhány késői temetkezés alatt feltárták és dokumentálták az Árpád-kori temető ide is elérő néhány sírját.

A Kő-ős kápolnaterület templom felőli részén, egészen a fal közelében, olyan íves falmaradványok voltak, amelyek vegyes, sárba rakott kövekből álltak. A kutatás egyértelműen arra következtetett, hogy a megtalált alapfalrészletek bizonyosan egy egykor ott álló, kisebb méretű centrális épület maradványai voltak.11 Magyarország építési emlékeinek sorában a 19. század óta kutatóink számos területen dokumentáltak centrális formákat, szerkezeteket és megismerték azok díszítőelemeit is. így, az Egerben a korai püspöki székesegyház melletti gótikus kápolnaterületen megtalált centrális alapfalszerkezetet rotundának - körtemplomnak, tehát keresztelőegyháznak - határozták meg.

A centrális szerkezet akkor más falrészekkel együtt bizonyos összefüggő építményszerkezeti egységet képezett, így a kutatói (Kozák) és tervezői (Sedlmayr) továbbgondolása ugyan csupán analógiákra épített, a keresztelőegyházi centrális szerkezet mellett több építményi alternatívában is gondolkodott. Például a hosszhajós ide eső mellékszentély erős és tömör alapfalszerkezete miatt a késő románkori időszakban ( 13. század vége) egy nagyobb DK-i tornyot is feltételeztek itt. Nem zárták ki egy korábbi lépcsőépítmény lehetőségét sem, amely egykor, talán egy korábbi gótikus időszak idején, onnan a magasabb szinten megépült késői bővítményhez vezetett.

Gótikus templom-építészetünkben mindegyik analógiára ismerünk példákat, azonban a fent említett építési és helyreállítási célirányos progra9 Az ilyen formációk egyébként is gyakori szakmatechnikai problémát jelentettek a kutató számára régészeti épületkutatás és főként épületrekonstrukció esetében. Egy ilyen, sajnos bizonyos kompromisszumokkal járó döntéshozatalra késztet, amit a továbblépés szempontjából nem mindig könnyű meghozni.

10 Sajnos ezért maradhatott el a K5-ös, egyben a rotunda egyébként is aprólékos és időrabló feltárása, továbbkutatása az 1970-es években. Mint fentebb leírtuk, az adott időpontban fontosabbnak látszott az ún. Setét-kapu kiszolgáló épületéhez kapcsolódó régészeti munkák elvégzése, többek között az ott végzett földmunkák során előkerült fontos Árpád-kori temetőrész régészeti feltárása.

11 Kozák 1989-1990.321. (lásd még a jegyzeteket, a vonatkozó irodalmi hivatkozásokat a dolgozatban)

mok miatt a várbeli Szent János székesegyháznál a többirányú kutatási tervek egyelőre csak kísérletek maradtak. Sajnos ebben a kérdésben ma sem vagyunk sokkal okosabbak annak ellenére, hogy mára már rendelkezünk a két nagy periódushoz néhány újabb adattal, felméréssel, a szerkezetről készült korrekt művészettörténeti elemzésekkel stb. A déli mellékszentély-kérdés még ma sem dönthető el igazán részletes, behatóbb kutatások és bizonyos, a területre koncentráló vizsgálatok nélkül.12

A Setét-kapu építményénél végzett korai temetőkutatás értékelését, eredményeinek közzétételét Kozák nagyrészt elvégezte. A korai keresztelőegyházi környezet miatt is fontos megjegyeznünk, hogy ezek és a temető embertani és régészeti leletanyaga, a sírok tájolásai jelentős ismeretanyaggal szolgáltak az egri korai püspöki központ időbeli és etnikumi megismeréséhez. Ismert továbbá, hogy a régészeti ásatási munkák során a vári területen már addig is számos temetkezés került elő, de ezek túlnyomó többsége (száma egy-két ezer főben mérhető) a két nagy templomperiódus építményein belül, vagy azok mellett voltak. Demográfiai szempontból az ott eltemetettek jelentős többsége a középkori Eger város etnikumának lakosai közül valók voltak. Ismert, hogy a 16. század végéig gyakorlatilag a város központi temetőjét a Szent János főtemplom körül alakították ki. A rendelkezésre álló régészeti eredmények alapján ma már kijelenthetjük azt is, hogy a Setét-kapu új építménye alatt és mellett feltárt Árpád-kori temetkezésekben pedig Eger város egyik legkorábbi népességének sírjait tárták fel. Leszámítva a késői építményrészeket, vegyük figyelembe, hogy ezen fontos korai temetkezések valójában a rotunda körzetében kerültek elő.1’

A keresztelőegyház alapfalainak általunk végzett kutatása és belső megmaradt részleteinek bemutatása

Tekintsük át röviden a K5-ösben az 1990-es évek végén általunk végzett kutatómunkát, amely olyan szakmai lényegbeli eredménnyel zárult, amellyel helyreállíthatóvá és bemutathatóvá vált Egernek - az egri korai püspöki központnak - ezen fontos korai egyházi építménye.

Mint említettük a K5-ös kutatása során a déli templomfal külső lábazatának vizsgálatával már Kozák is több temetkezést tár fel a betöltésben. A sírok között főként a székesegyház déli fala mellett voltak kőből építettek is. Ezek, a kövekből rakott egyszerű sírépítmények, elsősorban a két külső templomfal koragót támpillérei között feküdtek. De megfigyeltünk olyan kővel szegélyezett sírokat is, amelyeket a déli gótikus templomfal építésekor már megtaláltak, a falon kívül eső részét meghagyták, a főfalba eső része pedig vagy megsemmisült, vagy egyszerűen ráépítettek. Szokás szerint az ilyen sírokban talált csontmaradványokat általában összeszedték, ún. ossariumba a templom valamelyik területén eltemették. A templom régészeti kutatása közben ilyen, gödörben eltemetett csontmaradványok többször is előkerültek.14

A jelen kutatásunk (1998-2000) idején a K5-ben maradt betöltési réteg már csak erodált kőporhalmaz és fűvel benőtt, a látogatás elől elzárt terület volt. A kutatási munkamenetben a tereprendezés utáni legfelső

12 A toronyszerkezetnek, valamint a lépcsőmegoldásoknak a szentély mellett számos analógiáját ismerjük. Lásd: Henszlmann 1876., Ipolyi 1865., Mittheilungen der... 1856. 198., 231, 257. (kápolna típus és babtisterium típus)

13 A temetések korára vonatkozó adatokat Kozák Károly bizonyítását nem kell különösebben magyarázni, hiszen számos olyan melléklet (pénz, ékszer stb.) leletanyag elég egyértelműen alátámasztja ezt. A temetőkutatást és értékelési előzetest Kozák Károly három részben Marcsik Antónia antropológiai adatkiegészítéseivel le is közölte az Egri Vár Híradója és Agria köteteiben. Kozák 1978-1979., 1980-1981., 1986., 1989-1990., DAS REICH DER SALIER 1024-1125. 1992. A Mainzi európai kiállításban szerepeltek az egri korai zománcberakásos 10-11 századi függök is. Lásd a katalógus 108-176. oldalán.

14 Ossarium (azaz csontház és emberi csontok összegyűjtése). Templomok melletti temetkezések esetében gyakori új temetések, helykihasználás miatt vagy új beépítések útjában volt korábbi temetkezések. Találtunk több ilyen tömeges csontbetemetést a vári székesegyháznál, de az almári pálos kolostornál és Abasáron is. (Lásd dokumentációkat a DIV régészeti adattárban)

29