Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

BITSKEY ISTVÁN: Az Athleta Christi eszménye a végvári harcokban

zéssel a barokk athleta Christi eszménye Márton személyisége által volt szemléltethető, benne a vitézség (virtus militaris) és a kegyesség (pietas) erénye egyszerre volt megmutatható. Az újraformálódó posttridentinus, militáns krisztusi bajnok alakja örökli a korábbi minták egyes vonásait: életét feláldozó mártír, a lovagiasság erényeit (fidelitas, honor, virtus) megcsillantó hérosz és a kegyesség mintaképe is egyszerre. Mindez beleillett a Regnum Maria- num s a Hungária Sacra koncepciójába, s ezzel a közép-európai katolikus megújulás folyamatába.

Az athleta Christi eszményének irodalmi ábrázolása végül Zrínyi eposzában teljesedett ki, a szakirodalom nem egyszer a főhősben, a Szigeti veszedelem által megrajzolt várkapitány alakjában látta ennek tipikus megjelenítését. Nem indokolatlanul, viszont arra már Klaniczay Tibor részletes elemzése is felhívta a figyelmet, hogy a szigeti várvédő alakja több is ennél a barokk ideálnál: nem csupán miles christianus vagy athleta Christi a Szigetvárt védelmező és ott hősi halált vállaló idősebb Zrínyi Miklós, hanem a barokk heroizmus magyar megtestesítője, nemzeti hős is.27 Mert ezzé formálja őt a dédunoka eposza, s ezzé avatta őt a modem kori magyar és horvát nemzeti emlékezet is. Annak ellenére történt így, hogy ismeretesek azok a korabeli dokumentumok, amelyek szerint a szigetvári hősről egy krisztusi bajnokhoz korántsem illendő tulajdonságokat és tetteket is feljegyeztek a kortársak. Különböző hatalmaskodásairól, birtokszerzési kapzsiságáról, a Török-családdal kialakult konfliktusairól már többször szólt a szakirodalom, érdekeit a régió egyik legbefolyásosabb arisztokratája és legképzettebb katonája a kor meglehetősen kaotikus politikai és katonai viszonyainak és szokásainak megfelelően erőteljesen - többek szerint erőszakosan - védelmezte.28 Azonban - miként az egyik újabb mértékadó tanulmány szerzője megjegyezte - „önfeláldozó tettével eltörölte életének foltjait...”.29

Mostani áttekintésünk számára semmiképpen nem ezek a foltok a lényegesek, hanem az, hogy személyében a dédunoka valóban méltán tudta megtalálni a példázattá emelhető hőst, s így az eposzban megjelent az utókor számára a végvári harcok idealizált hérosza. Az a hős, akinek megvolt az esélye

27 Klaniczay Tibor: Zrínyi Miklós. Budapest, 1964. 168-169.

28 Öze I. 43, 58, 131.

29 Bessenyei József: Szigetvári Zrínyi Miklós. In: Bene Sándor-Hausner Gábor (szerk.): A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2007. 67-86.

75