Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

BITSKEY ISTVÁN: Az Athleta Christi eszménye a végvári harcokban

a győzelemre, sőt erkölcsileg el is érte azt, s akinek várkapitányi szózatában a kereszténység és magyarság eszméje együttesen jutott kifejezésre. A dédunoka költeményének szövegében öltött testet legmagasabb színvonalon a magyar athleta Christi eszménye, mintát és ösztönzést kívánván szolgáltatni a 17. század közepének vallást és hazát, religiót és pátriát egyaránt védelmező magyarsága számára. A jól ismert és többször idézett sorok ezt egyértelműen sugallják:

Harcolnunk peniglen nem akármi okért

Kell, hanem keresztény szerelmes hazánkért,

Urunkért, feleségünkért, gyermekinkért,

Magunk tisztességéért, és életünkért. (V. 27)

A dédunoka eposza Krisztusnak olyan atlétáját alkotta meg, aki a kereszténységért is, de azon túl szükebb pátriájáért, családjáért és a magyarságért folytatta heroikus küzdelmét, s áldozta fel dicső haditettei után életét. Az értelmiségi elit számára adott volt tehát az irodalmi példakép, más kérdés, hogy a kor végváraiban ez mennyire hatott, kik, mikor és milyen mértékben tudták vagy akarták követni az eposzban megrajzolt athleta Christi eszményét. Az eszmények, az ideológia és a valós élet mindennapi cselekvései között a körülményektől függően jöhetett létre kisebb vagy nagyobb távolság. Az viszont aligha vonható kétségbe, hogy a végváriak által védelmezett határzónának, az állandósult harcok övezetének népe számára reményt és biztatást, a túléléshez lelki támaszt jelentett az a tudat, hogy vannak még a kereszténységnek olyan katonái, akik a fegyveres küzdelmet vállalják, és olykor győztesen vívják meg harcaikat az ő védelmükben is, az igaz ügyért és az igaz vallásért.

76