Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

ZAY ORSOLYA: „Hátra van még a fekete leves”. Az egri vár oszmán-török fajansz-és kínaiporcelán-töredékei

véletlen folytán nem került be ez a két tárgy, akkor feltételeznünk kell, hogy Egerbe érkezett a 15. század folyamán porcelán. Ezek mindenképpen egyedi esetek, és valószínűleg ajándékként, reprezentáció céljából érkeztek a püspöki székhelyre. Történeti adatot nem találtam ilyen ajándékra, és a budai anyaggal ellentétben itt a régészeti kontextus sem keltezi a tárgyat korábbra, de azt elmondhatjuk, hogy a csésze a 15. század második felében, inkább a végén kerülhetett a várba, valószínűleg a palotába, a püspök használatára. Mivel a többi csésze között került elő, minden bizonnyal azzal egy időben dobhatták ki azokat. Kontextusukról azon kívül, hogy feltöltési rétegben kerültek elő, többet nem tudok. így érthető, miért nem egy korábbi rétegben találták meg a töredéket. A képtábla 3. és 5. képein a Ch’ing-dinasztia (1644-1911) korából származó töredékeket láthatunk. Az uralkodó neve letört, de a korszak azonosítható. Mivel a porcelánok nagy tömegben (főleg a csészék, mint tárgytípus) nálunk a hódoltsághoz köthetőek, valószínűleg a 17. század második feléből származhatnak. A többi darab megfejtéséhez művészettörténeti és mélyebb sinológiai ismertek szükségesek, így azok meghatározása egyelőre még várat magára.

A porcelánok felületén, általában a törés sarkaiban találunk többször apró kerek lyukakat. Az edények nincsenek teljesen átfúrva. Két megoldás merült föl bennem. Az egyik, hogy javítás nyomai lennének. Ebben az esetben azonban érdekes, hogy miért nincs teljesen átfúrva a csésze, hogy összedrótozhassák. Elképzelésem szerint esetleg kapcsozhatták is a csészéket, de ennek pontos működéséről nem találtam adatot. Annyit biztosan tudunk, hogy a porcelánok képviseltek akkora értéket, hogy a törött példányok közül többet javítással lássanak el. Használatuk a javítás után kérdéses számomra, de nem találtam eddig erre vonatkozó forrást. A másik lehetőség esetleg, hogy valamilyen fém applikáció számára készültek a lyukak, de fémszerelék sem a vár területéről, sem pedig a lyukakhoz tapadva nem került elő. Viszont fémdíszekkel ellátott darabokról tudunk a Topkapi Saray anyagában is.

Az anatóliai és perzsa fajanszcsészék igen elterjedtek voltak a Hódoltságban. Nagy arányban fordulnak elő a hazai leletanyagban, ami azt mutatja, hogy az igény ugyanolyan nagy volt rájuk, mint a birodalom központi részein. Jelenleg a kutatók álláspontja az, hogy a török és a balkáni lakosság igényeit elégítették ki ezzel az áruval. Valószínűleg a kávé, illetve tea fogyasztásának szokásával hozható kapcsolatba a forma utánzása és megtartása, mivel egy-két kivételtől eltekintve az anyagot a csészék

432