Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
ZAY ORSOLYA: „Hátra van még a fekete leves”. Az egri vár oszmán-török fajansz-és kínaiporcelán-töredékei
utcában, majd a múzeumi szervezet 1958-ban felköltözött a várba, és innentől a Dobó István Vármúzeum nevet viseli. Amit biztosan megállapíthatunk, hogy a porcelánok nagy mennyiségben a 16-17. században jelentek meg a Kárpát-medencében, az oszmán-török hatásra. Anyaguk és mázuk is a török fajansznál tartósabb, anyaguk tömör, fehér, szemcséket nem lehet benne felfedezni. Színük általában fehér alapon kobaltkék festésű, a mintákat finom ecsetvonásokkal készítették el. Magyar- országon általában csészék, tányér- és táltöredékek kerülnek elő. Az edények nálunk máz alatti festésűek, kék színű növényi motívumokkal, ritkább esetben találhatunk zöldes vagy kávébarna hátterű csészéket, de ezek csak a csészék külső oldalán jelennek meg (1. képtábla). A 16. század végére érezhetően megnő a számuk a régészeti leletanyagban, így valószínűleg már nemcsak a szultáni udvar, hanem magánszemélyek is használták a kínai porcelánt.53 Nálunk nagy számban Budán és Egerben, valamint kisebb mennyiségben Szolnokon fordulnak elő. Ezeken túl apró töredékek szintjén megtalálhatjuk például Szeged, Baja, Pécs és Székesfehérvár török kori részein is. Ennek ellenére nem minden megtalált darabot lehet áttekinteni a feldolgozás vagy a rajz-, illetve képmelléklet hiánya miatt. Két nagy csoportot tudtam elkülöníteni a porcelánok közt. Az egyik biztosan Kínából érkező, nagyon jó minőségű kerámiacsoport, darabjainak készítési helyét igazolni tudjuk, és megtaláljuk az európai és török gyűjteményi anyagban is. Sokféle díszítést találunk köztük: így tájképes darabokat, növényi ornamentikát és préselt díszítést is. Ez utóbbi a ritkább díszítőmotívumok között jelenik meg, Egerben mégis találkozunk több különböző edényhez tartozó töredékkel is (2. képtábla). A másik csoport az egri porcelántöredékeknek körülbelül egyharmadát képezi. Anyaguk és díszítésük eltér az előző csoporttól. Ez is tömör, nem szemcsés, de durvább, tömörebb törésfelületet láthatunk, kevésbé díszítettek, mint a jó minőségű császári műhelyekben készült porcelánok. (3. képtábla) Általában növényi ornamentikát találunk, elfolyt, elnagyolt festéssel. Az ide sorolható porcelánok nem alkotnak tökéletesen egyforma csoportot, vannak kisebb méret- és díszítésbeli különbségek. Abban viszont megegyeznek, hogy 53 Gerelyes Ibolya: Types of oriental pottery in archeaological finds from the 16th and 17th centuries in Hungary. Acta Orientalia Academiae Scientinarium Hungáriáé Volume 61 (1-2). 2008. 70. 430
