Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

VARGA EMESE: A dohányzás megjelenése és elterjedése a magyar végvárak katonaságának körében

A sarkos tőkéjű pipákat a hazánk területén egyik legkorábban megjelenő pipatípusként tartják számon, nagy valószínűséggel a 16-17. század fordulóján már használatos volt a forma és a 17. század első felében élte divatját.33

Ovaloid csészéjű pipák

Az ide sorolható török pipák gömbölyded, ovaloid csészéjéhez általában hengeres, homorú vagy felfelé táguló kémény csatlakozik. A nyak rövid, kör- átmetszetű, a végén minden esetben megtalálható a gömbölyded nyakgyűrű és a hozzá csatlakozó keskeny, hengeres előgyűrű. Anyaguk leggyakrabban krémszínű vagy világosszürke, felületük általában mázatlan. A pipafej rendszerint gazdagon pecsételt, elsősorban a csésze vállán, de a csésze alsó részén, a tőke mentén, vagy annak két oldalán is megjelenhetnek a főként stilizált virágot vagy levelet megjelenítő pecsételések (5. kép). Az egyéni pecsétek mellett bekarcolásokkal és görgőpecsételővel felvitt motívumsorokkal is díszíthették a csésze felületét és a tőkét (6. kép). A formacsoport darabjai szinte minden hazai pipa-együttesben szép számban képviseltetik magukat. Többek között Egerből,34 Pécsről,35 Esztergomból,36 Szegedről,37 Budáról,38

5. kép. Ovaloid csészéjű pipa, egri vár. Saját felvétel

6. kép. Ovaloid csészéjű pipa, egri vár. Saját felvétel

33 Tomka 2000. 28.; Levárdy 1994. 93.

34 Varga 2011.39^10.

35 Fehér Géza, ifj. : A pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. 1959. 103-149., 134. XII. t. 25.

36 Kondorosy Szabolcs: Cseréppipák az esztergomi várból I. Communicationes Archeologicae Hungáriáé. 2007a. 305-330., 311. E20-E21.

37 Kondorosy 2008. 358. Sz9-Szll.

38 Holl Imre: Fundkomplexe des 15-17. Jahrhunderts aus dem Burgpalast von Buda. Varia Archaeologica Hungarica 11. Budapest, 2005. 162. 7-8.

408