Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

NÉGYESI LAJOS: Törökkori csatahelyek nyomai terepen

Zrínyi-Újvár sáncának feltárása során a régészeti rétegből kidobott földben több ólom lövedéket is találtunk, melyek szokatlan formája sokkal inkább emlékeztetett a 20. századi gömbfejű pisztolytöltények lövedékére, mint a 17. században használtakra. A csapott aljú hengeres testű, gömbfejű lövedékek kialakítása zavarba ejtően szabályos volt, azonban a réteg, ahonnan előkerültek, egyértelműen arra utalt, hogy az ostrom során kerültek oda. Az előkerült négy darab lövedék közül kettő mutatta egyértelműen a gömbfejű henger formát, a másik kettő inkább nyomott gömbre hasonlított, az oldalán szalaggal. Ehhez hasonló jelenséget a kor más összecsapásainak helyszínein is gyakran tapasztalunk, ugyanis a katonák sok esetben a fegyverük űrméreténél nagyobb átmérőjű ólomgolyót kaptak. Ilyenkor a felesleg lefaragásával, alakítottak ki megfelelő űrméretű hengeres lövedéket. A szalagos gömböket megvizsgálva, felmerült annak a lehetősége, hogy a puha ólomból készült golyókat, egy szűkebb keresztmetszetű rövid csövön átütötték - ami megfelelt a fegyvercső átmérőjének - és így állítottak elő megfelelő űrméretű lövedéket. A gömbfejű henger forma kialakulását egy kísérlettel bizonyítottam. Egy ólom golyót kalapáccsal és egy rövid fémrúddal keresztülsajtoltam egy kisebb lyukátmérőjű fémkorongon. Az ólomgolyó először kitöltötte a korong nyílását és ellapult, azután pedig fokozatosan átnyomódott a nyíláson és felvette a hengeres formát. A csúcsán lévő gömbfelület az eredeti golyó felülete, ugyanis az átsajtolás során ez a része nem torzul.

Az itt folytatott kutatások során találtunk bizonyítékot Ferdinando Marsigli egyik művében4 leírt török lövedékgyártási technológiára. Több ólomcsíkot és egy kisebb hasáb darabját, melyben ott voltak a daraboláshoz használt bárd nyomai. Marsigli szerint ugyanis az oszmán seregben az eltérő űrméretű puskákhoz nem csak öntött golyókat használtak, hanem sokszor ólom rúdból vágtak le darabokat. A leíráshoz mellékelt rajzon azonban nem rúd, hanem ólom hasáb darabolását ábrázolja. A kutatás során egyaránt találtunk ólom hasáb- és rúddarabokat.

A fentiekben leírt két sajátos lövedéktípus a törökkori csatahelyek azonosítása során bizonyító erejű lehet. Az, hogy használták-e az összecsapások során, a csapatok összetételének függvénye. Az eltérő űrméretű fegyverek

4 Marsigli: II Stato Militare dell’Imperio Ottomano. II. 1732. 17.

395