Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
NÉGYESI LAJOS: Törökkori csatahelyek nyomai terepen
csapás nyommintázatának kirajzolásához. A fémkereső műszeres leletfelderítés során az ólomgolyók felkutatását megkönnyíti, hogy a műszer fémszűrőjével kizárhatjuk az ócskavasat, amiből a legtöbb szennyezés van a földeken. Az elöltöltő fegyverek használata jól felismerhető nyomokat hagy a terepen. A töltés során a golyót a függőleges helyzetbe állított csőbe kell helyezni a lövésznek. Harc közben, gyakran előfordul, hogy elejti a lövedéket, főleg ha az ellenség sortüzei közben kell végrehajtani a töltést. Több darab, nagyjából vonalban előkerülő ép golyó a lövészek harcrendjét jelezheti. Mivel a fegyverek nem voltak alkalmasak nagyobb távolságra célzott lövés leadására, ezért a tömegtüzet részesítették előnyben, általában 70-80 méteren belül. A lövedékek nagy része ezen a távolságon csapódott be, mivel az összecsapás során a lövészek az ellenség tömegébe, tehát viszonylag laposan céloznak. Azt azért figyelembe kell venni, hogy kb. 45°-os csőállásnál az ólomgolyók akár 500 méternél is távolabbra repülhetnek, tehát az összecsapásoktól viszonylag távol is előkerülhet egy-egy magányos lövedék. Mivel az ólom viszonylag lágy fém, a becsapódás során a lövedék deformálódik, de nem minden esetben látványos mértékben. Tony Pollard és Niel Oliver a Killiecrankie-i csata kutatása során próbalövéseket adtak le korabeli puskák másolataiból. Először 90 méterre felállított emberalakra, ami bi- zonyitotta, hogy gyakorlott lövész képes volt ilyen távolságról eltalálni egy álló embert. Ezután 20 méterre kihelyezett deszkára, húsdarabra és szappantömbre lőttek. A célok mögé homokzsákokat helyeztek golyófogónak. A lövedékek félelmetes sebeket okoztak a céltárgyakon, azonban a meglepetést az jelentette, amikor megvizsgálták a homokzsákokba fúródott golyókat. Azokon ugyanis nem volt semmilyen látványos torzulás. Csak alaposabb vizsgálat után lehetett felfedezni, hogy a gömb egy kicsit összenyomódott. A kísérlet tanulsága, hogy a puhább célokba csapódott golyók első látásra épnek tűnhetnek. A jelentős deformálódást a keményebb anyagok okozzák, melyek általában teljesen le is fékezik a lövedéket. A fenti vizsgálat alapját az a téves következtetés adta, hogy a terepkutatás során előkerülhetnek olyan lövedékek, melyek a katonák testébe fúródtak. Erre azonban kicsi az esély. Amennyiben a lövedék halált okozott, azt a katona magával vitte a sírba, hiszen még az egészen közelről leadott lövés sem hatolt át biztosan a testen. Ha a katona nem halt bele a találatba, akkor a segélyhelyen operálták ki belőle a lövedéket, tehát az összecsapás helyszínén előkerült golyókra nem jellemző, hogy az emberi testbe való becsapódás nyomát hordoznák magukon. A deformálódott lövedékek többsége olyan 393
