Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
NÉGYESI LAJOS: Törökkori csatahelyek nyomai terepen
Az összecsapás helyszínét a sokféle harcra utaló tárgy vegyes előfordulása jelzi. Minden, ami elszóródhat az összecsapás során, de nem képvisel értéket a zsákmányolok számára, vagy annyira apró, hogy nehéz megtalálni. Gombok, veretek, csatok, fegyveralkatrészek és töredékek. Ezek a személyes tárgyak a katonáktól származnak, de nem szándékosan szórták el őket, tehát a mennyiségük és az előfordulásuk esetleges. Van azonban egy olyan tárgy- csoport, amit szándékosan, nagy mennyiségben juttatnak ki a harcmezőre és a mennyisége garanciát jelent arra, hogy valamennyi megmarad belőle. Ezek a különböző lövedékek. A mennyiségét jelzi, hogy alig néhány másodperc alatt az első gyalogos csatasor Naseby-nél 1645-ben mintegy 5000 lövedéket lőtt ki. Csak a gyalogság mintegy 100 000 darab puskagolyót vitt magával a csatába és ehhez jönnek még a lovasság és a dragonyosok által kilőtt lövedékek, valamit a tüzérség által kartácsban kilőtt puskagolyók. A harctérkutatás során az elsődleges cél, a lövedékek megtalálása és az előkerülésük helyének pontos felmérése. Mivel ezeknek az apró fémtárgyaknak a jelentős része a talaj felszínére szóródott és évszázadok alatt sem került sokkal mélyebbre, elsősorban fémkereső műszert használunk a felkutatásukhoz. A törökkori összecsapások helyszínét, elsősorban az elöltöltő fegyverekből kilőtt, ólom lövedékek2 jelezhetik. Ezek a lőfegyverek, már a 14. század végén megjelentek a katonák kezében, azonban a kutatás szempontjából számottevő mennyiségű ólomlövedékre a puskák tömeges elterjedésétől, a 16. század elejétől számíthatunk. A kezdeti időszakban a nehézkes fegyvereket csak a gyalogság használta. Ez a kutatás szempontjából kedvező körülmény, hiszen a puskás gyalogságot négyszögekben, később vonal alakzatban alkalmazták, rendszerint a csata centrumában. A harc közben sortüzeket lőttek az ellenségre, így viszonylag jól behatárolható területre több száz, esetenként több ezer lövedék került. Valószínűleg a harcot követően a szabad szemmel látható puskagolyókat összegyűjtötték, hiszen az ólom értékes hadifémnek számított, de a nagyobb része a földbe fúródva vagy a fű között rejtőzve a helyszínen maradt. A későbbiek során a fehérre vagy szürkére oxidálódott ólomgolyó nem volt annyira feltűnő, hogy a földművelés során összeszedjék, ezért okkal feltételezhetjük, hogy elegendő maradt a csatatereken az össze2 Az ólom lövedékekkel részletesen foglalkozik: Foard, Glenn - Morris, Richard: The Archaeology of English Battlefields. CBA Research Report 168. 2012. 63-79. 392
