Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
KOMJÁTI ZOLTÁN IGOR: „...Hogy újabban is megüthetnénk ebnek az orrát...”. A füleki helyőrség összecsapásai a török csapatokkal Koháry István főkapitánysága idején (1667-1682
STUDIA AGRIENSIA 31,2015 Komjáti Zoltán Igor „...HOGY ÚJABBAN IS MEGÜTHETNÉNK EBNEK AZ ORRÁT...” A füleki helyőrség összecsapásai a török csapatokkal Koháry István főkapitánysága idején (1667-1682) Magyarországon az egész török uralom alatt szüntelenül háborús állapot uralkodott. Volt ugyan a hagyományos formai kellékeknek megfelelő háború, mely hadüzenettel kezdődött, mezei seregeket foglalkoztatott, békekötéssel zárult, ám a hivatalos békétől függetlenül, a végvárvidék vonalán mindig dúlt a harc, és az ott élő lakosság állandó háborús körülmények között élt. A magyar király és a török szultán számára oly fontos békét mindig szigorúan igyekeztek megtartatni a katonasággal, és az uralkodók tiltani igyekeztek a határ menti csatározásokat, mert azok egy kezdődő konfliktus esetleges melegágyai lehettek. Ugyanis egy kétfrontos háború komoly válságot okozhatott mindkét, több irányban is ellenségek által fenyegetett monarchiában.1 Ám bármennyire szorgalmasan őrizték is a béke megtartását, szinte az első pillanatoktól kezdve mindkét részről meg is szegték, sőt felső körökből érkező jóváhagyással! Perjés Géza szerint nem a törökök Koránon alapuló „dzsihád” elve, a hitetlenekkel szembeni intolerancián alapuló terjeszkedési vágy, sem pedig az oszmán állami-társadalmi berendezkedés belső törvény- szerűségei okozták a harc forrását. O sokkal inkább a szövevényes török— magyar- erdélyi-bécsi viszonyban látta az állandó hadakozások okát, valamint a kettős birtoklásból fakadó problémákra vezette vissza gyökerüket. Perjés harmadik konfliktusokozó tényezőként említette azoknak a mindkét 1 1 Perjés Géza\ Zrínyi Miklós és kora. Osiris, 2002. 103-105. 335
