Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Várak és Közép-Európa Zrínyi Miklós korában

segélyt ajánlott, és arra biztatta II. Rákóczi Györgyöt, hogy nyerje el a német-római fejedelmi címet.

A pazar tűzijátékkal megünnepelt császárválasztás és koronázás után, az északi konfliktus és a birodalom felkészületlensége miatt, Lipót utasította konstantinápolyi követét, Simon Renigert, hogy hivatalosan közölje a Portával: nem avatkozik Rákóczi és Erdély ügyébe, nem bontja meg jó viszonyát a szultánnal, ragaszkodik a zsitvatoroki béke fenntartásához. Erdélyre 1660 tavaszán mintegy 50 000 főnyi haderő zúdult. 1660. május 3-án viszont lezárult az északi háború és aláírták az oliviai békét. A Rajnai Liga elnöke azonnal segítséget helyezett kilátásba, arra az esetre, ha Lipót harcba lép a török ellen. Rákóczi azonban halálos sebet kapott a szászfen- esi csatatéren, és Ali pasa július közepén ostrom alá vette Váradot. Ekkor keletkezett az a hosszabb, nyomtatásban is terjesztett Memoriale, amelyben a magyar politikai elit, rámutatva nemzetközi jelentőségére, Várad felmentését követelte.

Várad jelentőségét már Pázmány Péter felismerte. Azt viszont, hogy tényező az európai politikában, Zrínyi Miklós fogalmazta meg: „Európa legkeletibb védőbástyája.” A Memoriale abból indult ki, hogy a külföldi hatalmak is felismerték, Várad felmentése egész Európa érdeke. A választófejedelmek, a francia politika irányítója, Mazarin és maga a pápa is segítséget ígért. Mintegy tízezer főnyi császári haderő indult a keleti végekre, de azzal a császári paranccsal, hogy csak a Magyar Királyság határainak védelmére szorítkozhat. A Memoriale haditerve viszont külső hatalmak fegyvereseire is számított. A hadműveletek két pólusát jelölte meg, a tengert és a szárazföldet: egyszerre támadtak volna francia, holland és angol hadihajók, Zrínyi vonta volna el a török erőket Várad alól, és a Drávától délre, Horvátországon át a Balkán-félszigetre helyezték volna a hadműveletek súlypontját, s ezzel „nem kerülne sokba elsápasztani Bizánc homlokát.”

Ezzel szemben negyvenöt napos ostrom után, augusztus 27-én Ali pasa bevonult Váradra. Szent László bronz lovas szobrát ledöntötték és darabjaiból ágyút öntöttek. Egész Európát megrázta a hír, hogy a kereszténység legkeletibb bástyáján réz holdsarló hirdette az oszmánok újabb hódítását, és a Hofburg szerint az osztrák örökös tartományok is veszélybe kerültek. 1661 elején Porcia herceg bécsi tanácskozására a magyar egyházi és világi elit írásban foglalta össze véleményét a Várad és a hozzá tartozó várbirtokok elfoglalásával bekövetkezett magyarországi hely32