Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

MÉSZÁROS KÁLMÁN: „Vagy hazám szabadsága, vagy halál”. Rózsa István szegedi végvári vitéz Rákóczi táborában

ként is lehet értelmezni, Miskolczy azonban már magát a Bács vármegyében fekvő Martonost említi. Talán ha sikerülne a „Rózsa forrását” (esetleg kútját) földrajzilag azonosítani egy 18. századi térképen, akkor végleg eldönthető volna a kérdés.6

Miskolczynak az az adata, hogy Rózsa István már Szeged felszabadításánál jelen volt,7 puszta kombináción alapulhat, a szerző talán abból indult ki, hogy a török hódoltság utolsó időszakában katonának állt szegedi (Szeged környéki) pásztorfiú a török kiűzésében már tevékenyen részt vehetett. A fent ismertetett első konkrét, időponthoz köthető adat Rózsa István életében az 1697. szeptember 11-i zentai csata, amelyben a részletesen tárgyalt családi hagyomány szerint maradandó sérüléseket szenvedett. Hogy a hegyestőrt ekkor zsákmányolta, vagy később szerezte, az nem egyértelmű. Ugróczy következő adata már egy dokumentum: I. Lipót 1699. október 29-én kelt, adómentességet biztosító védlevele Rózsa István szegedi házára. Ugyanebből az évből származó, részben ezen adatokat megerősítő forrásunk Szeged Palánkvá- rosának telekkönyve, amely szerint 1697. június 1-jén „Rosa István és Gergői” egy 7x 12 öl nagyságú telket kaptak. A két testvér huszárként szolgált Szabó János főhadnagy parancsnoksága alatt.8

A Palánk telekkönyvében összeírtak többsége a végvár őrségéhez tartozó katona (huszár vagy hajdú) volt. Egész pontosan a számba vett 593 fő közel 60%-a, 362 fő volt katona,9 s bár vélhetően kisebb arányban, de nyilván a Felső- és az Alsóvárosban is szép számmal éltek katonáskodók. Mindez jól jellemzi Szeged végvár létét, amely visszafoglalásától (1686) kezdve több mint három évtizedig meghatározta a város történetét. A Rá- kóczi-szabadságharc alatt mindvégig császári kézen maradt, bár a kurucok

6 Hasonló elnevezés a 19. századból esetleg már nem Rózsa Istvánhoz, hanem későbbi (név?)rokonához, Rózsa Sándorhoz volna köthető, ezért fontos, hogy a vízlelő helyet e néven már a híres-hírhedt betyárt megelőző időből is adatolni lehessen. (Ugyanakkor az sem kizárt, hogy egy esetleg Rózsa Sándorhoz kapcsolt forrás vagy kút neve valójában régebbi eredetű, s a mi hősünktől származik.) Eredmény a szegedi és Szeged környéki földrajzi nevek helytörténeti és néprajzi vizsgálatától várható.

7 A „szegedi ostrom” alatt nyilván Szeged 1686. évi visszavívását kellene értenünk.

8 Kenéz Győző-Szakály Ferenc: A szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből. VIII. Szeged, 1984. 86. (No. 144.)

9 Uo. 44.

293