Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

MÉSZÁROS KÁLMÁN: „Vagy hazám szabadsága, vagy halál”. Rózsa István szegedi végvári vitéz Rákóczi táborában

hiányzik, s az évszámot és a rejtélyes FBM rövidítést is hibásan közli (1701 és IBM).

Márpedig, ha a szerző a fegyver leírásában ennyire pontatlan, akkor joggal kétkedhetünk a fegyver tulajdonosáról leírtak hitelességében, de legalábbis annak pontos és helyes értelmezésében. Miskolczy István (1781-1838) Szeged város aljegyzője volt, szépirodalmi munkái mellett a város történetével is foglalkozott. Rózsa Istvánra és nevezetes fegyverére vonatkozó adatait gyaníthatóan egy 23 évvel korábbi kiadványból merítette, illetve azt tolmácsolta némiképp pontatlanul, sőt, egy megmosolyogtató félreértéssel.

Ugróczy Ferenc (1785-1836) piarista pap-tanár 1816-ban Szegeden megjelent, az 1697. évi zentai csata történetét feldolgozó munkájában a következőképp összegezte Rózsa István történetét: ,,A’ török világban szokásban volt a’ szabad nyereségre való vitézkedés, ti. mindenütt találkoztak ollyan virganc vérű emberek, a’ kik a’ hazánkban lakozó török ellenséget, a’ hol ‘s a’ miben csak lehetett, pusztitották és károsították; - ezek közül való volt ama nevezetes Rósa Istvány is, a’ ki iffíú legény korában, az atyja juhait őrizvén a’ martonosi határ’ szélén, az ott lévő forrásnál (melly ő tőle azután Rosa forrásának neveztetett) egy korán reggel ottan mosakodó török vitézt, kinek nyerges paripáját addig féken tartotta, kardját kihúzván agy on vágott; ‘s dög teste eltemettetését bátyjaira bízván, a’ török derék paripájára felkanyarodott, ‘s így szabad nyereségű lovaggá lett, és a’ cs. kir. armadához állván, annak sok hasznos szolgálatokat tett. - Itt volt ő a’ szentai ütközetben is, hét nyíllövést kapott, mellyek közül négyet, a’ mint mondják, unokái kihúztak belőle, de hármat el kellett fűrészelni, ‘s haláláig testében hordozá. Egy hegyestőrt is szerzett magának ezen alkalmatossággal, melly három élű és 5 1/8 lábnyi hosszú a markolatjával együtt. Bőr a’ hüvellyé, és tizenegy vas ab- roncsocskával vagyon megerősítve. - A’ hüvely felső vége környékén sárgarézbe illyetén írást nyomtattatott bé: - Ez a’ fegyver kié volt, kié most, kié lesz. Ebé volt, enyim most, ebé lesz. Rósa Istvány I. B. M. vagy hazám szabadsága, vagy halál 1704. Eb kéri, eb adja Cordéba. Ezen fegyvert örök emlékezet okáért, a’ szentai ütközetnek egy regális árkusra készült rajzolatjával együtt Vedres Istvány Úr4 a’ Ns. Magyar Nemzeti Museumba elküldötte.

53.1157. (cim.80.7.) (Az adatért és a műtárgyról kapott fotóért Kovács S. Tibornak és Drágán Traiannak tartozom hálás köszönettel.)

4 Vedres István (1765-1830) Szeged város neves főmérnöke volt.

291