Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
MÉSZÁROS KÁLMÁN: „Vagy hazám szabadsága, vagy halál”. Rózsa István szegedi végvári vitéz Rákóczi táborában
STUDIA AGR1ENSIA 31, 2015 Mészáros Kálmán „VAGY HAZÁM SZABADSÁGA, VAGY HALÁL” Rózsa István szegedi végvári vitéz Rákóczi táborában A címben szereplő jelmondat a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertárának egyik legrégebben birtokolt, féltve őrzött darabján, egy 17/18. század fordulójáról való hegyestőrön olvasható. Ennek a hegyestőmek a tulajdonosa volt Rózsa István. Maga a név a hegyestőrön lévő további feliratok között is olvasható, személyéről pedig már a 19. században tudni lehetett, hogy szegedi végvári vitézként szerzett magának hímevet, s talán magát a nevezetes fegyvert is a török elleni harcokban zsákmányolta. Egy, a 19. századi romantika által áthatott elbeszélés a következőképp foglalja össze a fegyvernek és tulajdonosának történetét: „Azon férjfiak között, kiket Szeged nemes büszkeséggel vallhat keblebeli saijadékainak, kik részint a’ vérpályán ‘s hazáért küzdve tűntek le, de a’ hálás utódnak meg- hagyá a’ történet dicső nevöket, nem végső helyet foglal Rósa István. Ez midőn iijú korában Bács vármegyei martonosi határban őrizé atyjának juhait, egy török feléje menvén, neki a’ róla nevezett Rózsa-forrásnál nyerges paripáját kötőfékén tartásra általadta, és midőn maga ugyanazon forrásban mosdani kezdett volna, fellángolván a’ derék fiúban a’ haza sanyargatója iránt bosszúsága, a’ töröknek kardját kivoná, ‘s ezt tulajdon fegyverével agyon- vágá, azután annak lovára felkanyarodván a’ török fegyver későbben neki mint szabad lovagnak hasznos szolgálatokat tőn. Ott volt ő is a’ szegedi ostromban, részt vett a’ nagyvezér és seraskiemek megveretésében, ‘s harcolt kitűnőleg Eugen parancsnoksága alatt Szenta alatt 1697-ik esztendőben, honnan hét nyílvasat hozott haza testében, mellyek közül négyet unokái hálakönnyek között vontak ki sebeiből, három pedig elfűrészeltetett, ‘s azokkal együtt ment sírba a’jó hazafi. - Szabad lovagsága korában egy tőrt szerzett magának, melly most a’ nemzeti múzeumot díszesíti; rajta e’ felírás: »Ez a’ fegyver kié volt, kié most, kié lesz? - Enyim most, ebé lesz. Rózsa István. I. B. M. Hazám szabadsága vagy halál 1701. Eb kéri, eb adja cordéba.« 289