Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Várak és Közép-Európa Zrínyi Miklós korában

győződése volt, hogy vissza kell adnia a nemességnek történelmi önérték- tudatát és az ellátatlansága, fizetetlensége miatt megalázó helyzetbe jutott végvári katonaságban önbizalmat kell ébresztenie.

Családja múltját a magyar és a horvát hagyományokkal együtt a kor egyetemes értékrendjében fogalmazta meg. Az Adriai tengernek Syrenaia könyvét a magyar nemességnek ajánlotta. A kötet címlapja magyar, velencei és horvát közös alkotásnak is tekinthető. A velencei művész, Giacomo Piccini átvette Zrínyi kedvenc könyve, a velencei írónak, Vittorio Sirinek kortörténeti műve, az II Mecurio overo história de 'correnti tempi címlapképét. A kompozíciót Zrínyi programjához igazítva horvát művész, Georgius Subarich metszette lemezre. A kép a kor szimbólumaival sűrítetten fejezte ki Zrínyi programját. A hajó az állam képe, a páncélba öltözött kormányosa, kezében jogarral, Zrínyi a katona és az államférfi, aki szerencsésen tart a part felé. A hajó előtt a sellők kezében tartott tárgyak közül a legfontosabb a tükör. Több jelentése közül a mű összefüggésében az okosság, a minden dolgok igaz és biztos ismeretét fejezi ki, ennek révén emlékezünk az elmúltra, rendezzük a jelenbelieket és látjuk előre az eljövendőket.18

Az „okosság” Zrínyi egyik kulcsszava, gondolkozásának jellemző meghatározója volt. A jövő érdekében elevenítette fel a múlt példáit, hogy a kettő együtt ösztönözze cselekvésre az akkori jelent. A költő ebben a három időmetszetben vezette az Obsidio Sigetiana cselekményeit és utalásait. Szigetvár 1566 évi ostroma, a dédapa, Zrínyi Miklós és magyar s horvát vitézeinek egész Európa csodálatát kivívott dicsőséges várvédelme. Hőseiért mondandó imákat már az angol udvari nyomdában és Nürnberg hírközpontjában egyaránt kinyomtattak. Az ostrom elbeszélést azonban Zrínyi gyakran megszakította, és nagy hangsúllyal szólt a jelenről. A 14. éneket indító strófákban a tengerről érkező Zrínyit a parton várják barátai: Batthyány Adám, Wesselényi Ferenc, Zrínyi Péter. „Ez én vitéz öcsém, mind Magyar, mind Horvát. / Igazán szereti, mert lattiuk hazáját.” S „Száz másokat látok örömest az kiket / Köszönteném,....”19 Vagyis azt jelezte, hogy nem magányos kezdeményező, hanem az egyetértők csoportja veszi körül. A jövő képeit

18 Klaniczay Tibor. Zrínyi Miklós. Budapest, 1964. 354-355.; Galavics Géza: Kössünk kardot az pogány ellen. Török háborúk és képzőművészet. Budapest, 1986. 78-79.

19 Zrínyi 1651. XIV/1-12.

27