Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Várak és Közép-Európa Zrínyi Miklós korában

egyrészt az ostromlók mellett küzdő égiek vetítették előre, másrészt viszont az ifjúság, az utódok, amit szépen kifejez a lehajló feszület, s a várkapitány fiához intézett végrendeletszerű intelme.

Könyveiben a lapszéli bejegyzések tanúsítják, hogy Zrínyi a kor legjobb hadtudományi és államelméleti műveit tanulmányozta. Egyik legfőbb feladatának tekintette, hogy megreformálja a különböző fegyvert viselő csoportokat, s legyen az országnak korszerű hadserege. Személyes tapasztalatokat a határvidék védekező, portyázó hadviselésén kívül 1642-ben császári parancsra a svédek ellen bevetve szerezhetett. Életének ez a részlete máig nincs kellően feltárva. Feltehetően ezen élményei ösztönözhették, hogy szenvedélyesen tanulmányozza korának elméleti hadtudományi műveit, elemezze a magyar történelem, főleg pedig az ókori és az újabb kori európai történelem hadi vállalkozásait és - ami témánk szempontjából különösen fontos - várostromait is. Követelményei magasak. Behatóan foglalkozik szervezeti kérdésekkel, korszerű fegyverekkel s a hatékony ellátás feltételeivel, többek között építésével.20

A legfőbb követelményt az emberi tényezőben látta. A vitézség közösségét a tejút csillag-együtteséhez és a sakkjátékhoz hasonlította, leginkább szemléletesen pedig az órához. Magáévá tette korának új, szigorú időtudatát, és nagyon szerette az órákat. Az óraművek szerkezetét a kor mechanikus felfogásának megfelelően méltányolta. A kor rangos tájékoztató sajtójában, a Mercurius Gallo-Belgico lapjain olvasva, hogy a királyné két órát küldött a szultánnak, megjegyezte: „Nagy kár volt olyan drága órákat küldeni.”21 Kézenfekvő, hogy a katona egyéni felelősségét a közösségi együttműködésben az óramű szerkezetének működéséhez hasonlítva írta le: „Nincs hasonlatosság, aki jobban egyeznék egymással, mint a vitézség az órával. Bizonyára az vitézségnek hasonlónak kell lenni a jó órához, mert valamint annak nyugha- tatlansága soha meg nem szűnik, soha forgása meg nem áll, úgy a vitéz ember szorgalmatosságának soha megszűnni nem kell, és fáradságának nem kell meg állani... A jó órát sok részbül, sok sutuból, sok kerekből csinálták

20 Perjés Géza: Zrínyi Miklós és kora. Budapest, 2002. 209-228.; Hausner Gábor: Zrínyi Miklós könyvtárának hadtudományi kötetei. In: Hausner Gábor (szerk.): Az értelem bátorsága - Tanulmányok Ferjés Géza emlékére. Budapest, 2005. 247-260.

21 Idézi Klaniczay 1964. 379.

28