Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
BÁLLÁ PÉTER: Bornemissza Gergely fia, János katonai és politikai pályája
Ugyanakkor az egyezség nem valósult meg. A kolozsmonostori Szűz Mária- konvent megtiltotta Bornemisszának az erőszakos foglalásokat, és arra kötelezte mind Báthori István királyt mind Báthori Zsigmondot, hogy ne legitimálják uralkodói tekintélyüknél fogva ezt a megegyezést. Ez valószínűleg azért történt meg, mivel Berente Borsod vármegyei illetőségű település volt, és a király ellenvetésébe ütközött volna.64 Az alkudozások folytak, mígnem egy évre rá egyezséget kötöttek. Ennek értelmében a csere megtörtént, Szemere Zsigmond a birtokcserét azzal indokolta, hogy a szétszórt birtoktestek helyett jobb a nagy- és kisharsányi egymás mellett fekvő területe. Ezen felül vállalták, hogy ha valaki háborgatná a birtokokat, kölcsönösen megvédik egymást, ha ezt valamelyik fél nem teljesíti, 7 ezer forintot kell fizetnie. Szemere Zsigmond és fiai is elálltak az előző évi tiltakozásuktól.65 Bornemissza katonai és politikai karrierje is egyre magasabbra ívelt, mivel 1586-ban semmiféle udvari méltósága sem volt, 1587-ben ellenben már udvari kapitányként (capitaneus aulaé) találkozhatunk vele a forrásokban. Az is kiderül a számunkra, hogy Szemere Zsigmond Bornemissza unokatestvére, aki János testvérének, Annának volt a fia.66 Ez a tény szintén erősíti azt az elképzelésünket, miszerint Bornemissza és a Bornemissza család kálvinista volt, mivel a Szemeréket, akik a Rákóczi család familiárisai voltak, köztudottan református famíliaként tartanak számon.67 Ezt a megegyezést 1588. augusztus 24-én megerősítették, sőt Bornemisszát beiktatták a magyarországi birtokrészbe is.68 Arra nem tudunk választ adni, hogy Nagyharsány és Kisharsány mikor került Bornemissza kezére, de abból kiindulva, hogy a livóniai hadjáratokban szerzett hírnevet, 1581—1585 közé tesszük a lehetséges donatiót, habár 1567-ben érkezett Erdélybe, akár már János Zsigmond is megjutalmazhatta az átálló Bornemisszát. 64 Jakó Zsigmond (szerk.): Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei. I. kötet. 1569-1602. Kolozsvár, 2005. 208. 65 Uo. 215. 66 Csiffáry 2009. 90. 67 A Pallas Nagy Lexikona XV. kötet. Budapest, 1897. http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/ 096/pc009625.html (letöltési ideje: 2013-09-05) 68 Jakó Zsigmond (szerk.): Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei. I. kötet. 1569-1602. Kolozsvár, 2005. 234. 263
