Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

BÁLLÁ PÉTER: Bornemissza Gergely fia, János katonai és politikai pályája

őt ismerte el lengyel királynak. Miksa hozzávetőleg egy 6 500 fős, németekből és lengyelekből álló hadsereggel tört be a Rzeczpospolitába, hogy megszerezze a trónt. Az ellenállást nagy erőbedobással maga Jan Zamoyski fő- hetman-kancellár szervezte, akinek a vezetése alatt álló kontingens 3700 lovasból és 2300 gyalogosból állt. A döntő csatára a sziléziai Byczyna (Pitschen) mellett került sor, ahol a Zamoyski vezette erők fényes győzelmet arattak, még Miksa főherceget is foglyul ejtették.59 A csatában magyar egységek is részt vettek. 1587. április 28-án az erdélyi országgyűlés segélyhadat szavazott meg Zamoyskinak azon ürügy alatt, hogy a Krakkóban időző Báthori Andrást és Báthori Griseldist megvédjék.60 Árulkodó a sereg vezérkara is: az erdélyi hadak élén Báthori Boldizsár állt, mig két helyettese Király Albert (a livóniai háborúk hőse, a 15 éves háború későbbi katonai parancsnoka) és Bornemissza János lett.61 David Princz császári követ december 25-i jelentése alapján Krakkóban 700 magyar (erdélyi) katona állomásozott.62 Ez és a livóniai hadjáratban szerzett érdemei nem maradhattak birtokadományok nélkül Erdélyben sem. Erről tanúskodik, hogy 1581-ben Szász- Szent-Jakab települést (Doboka vármegye) kapta meg donatio gyanánt Báthori Kristóftól, és abba testvérét, Györgyöt is beiktatták.63

Ghiczi kormányzósága idején további erdélyi birtokokat szerzett meg magának és családjának. 1586. november 17-én birtokvitába keveredett Szemere Sebestyén fiával, Zsigmonddal, aki visszavonta korábbi megegyezését Bornemisszával. Az előzetes megegyezés értelmében (amelyet Bánffl-Losonczi Farkas dobokai ispán és Vitéz András előtt kötöttek meg) Szemere Mindszent, Koh, Tóhát, Boly, Szent-Jakab, Detre, Geres/Géres (Torda vármegye) településekért illetve a geresi/géresi kőházáért, valamint a „Berentei Részt” szántóival valamint 600 juhával és 200 hízott marhájával együtt kicserél Bornemissza bihari birtokaira, Nagy- és Kisharsányra.

59 A csatáról bővebben: Kaczorowski, Wtodzimierz: Bitwa pod Byczyn. Opole, 1988.

60 Kővári László: Erdély történelme. Pest, 1863. 43.

61 Szilágyi Sándor: Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Történeti Bevezetésekkel. III. kötet. Budapest, 1877. 76.

62 Veress, Andrei: Documente privitoare la Istoria Ardealului, Moldovei §i Jârii-Române§ti Volumul III. Bucurejti, 1931. 116.

63 Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye monographiája I-VII. kötet. Dés, 1900-1901. 354.

262