Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
BÁLLÁ PÉTER: Bornemissza Gergely fia, János katonai és politikai pályája
ellenséges parancsnokok lengyel zsoldba álltak, mert folytatni akarták katonai pályafutásukat.47 Az 1580. évi hadjárat mindenképp újabb sikert hozott Báthorinak, ugyanis először sikerült IV. Ivánt saját területén megverni, ezen felül sikerült több fontos moszkvai erődöt is elfoglalnia. Ennek a hadjáratnak is ugyanaz volt a hátránya, mint az előzőnek, mégpedig az, hogy nem sikerült nyílt csatára kényszeríteni Moszkóvia csapatait. A hadjáratok talán leglényegesebb hadieseménye Pszkov városának az ostroma volt. Két év sikeres hadakozása arra sarkallta a lengyel elitet, hogy támogassák István újabb hadjáratának a tervét. Július 29-én ült össze a haditanács, hogy kiválasszák, melyik várost akarják megostromolni. Két lehetőség merült fel: az egyik Novogrod, a másik Pszkov volt. Az ülésen végül úgy döntöttek, hogy Pszkov ellen vonulnak, ugyanis így a hátukat biztosítva tudják, emellett utánpótlást tudnak szállítani Riga és Livónia felől, míg a Pszkov területén elterülő termékeny földeknek köszönhetően a közeli falvakból élelmiszer utánpótlást tudnak szerezni.48 A lengyel derékhad 1581. augusztus 24-én érte el Pszkovot. A város olyan hatalmas erősség volt, amelyet egy sánccal nem lehetett ostromolni, így a szeptember 4-i haditanács arról határozott, hogy egy másik sáncot is ásni kell, ahova három ágyút kívánnak telepíteni, de ennek az eredményességét sem látták biztosítottnak, ugyanis a vár nagysága miatt „ha az egyik oldalt támadjuk, a másik oldal nyugalomban lesz”.49 A sáncok végleges felállításával szeptember 6-ra végeztek, így másnap megkezdődhetett az ágyúzás. Végül az látszott eredményesnek, ha három sáncot húznak a város köré: egyikben lengyelek, a másik kettőben magyarok harcoltak. A lengyel sáncokból nyolc ágyúval a kapunál lévő bástyát lőtték. A lengyel egységeket Uhrowiecki vezette, az egyik magyar sáncban szintén nyolc ágyú volt, parancsnokuk Bornemissza János és Károlyi István volt. Feladatuk a Vielika folyó melletti sarokbástya lerontása volt. A harmadik sáncból ennek a sarokbástyának a másik oldalát lőtték, csak a folyó túlpartjáról. Ezen a napon egyfolytában, megállás nélkül lőtték a városfalat olyan eredményesen, hogy 47 Mokkái 1993. II. 58. 48 Nagy László (szerk.): Báthory István emlékezete. Budapest, 1994. 215. 49 Nagy 1994. 225. 259
