Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

BÁLLÁ PÉTER: Bornemissza Gergely fia, János katonai és politikai pályája

is kitűnt az a felső-magyarországi 800 fős utászalakulat, amelyiket Bornemissza toborzott a magyarországi és az erdélyi megyékből.34 Elképzelhető, hogy ezek között a katonák között Bornemissza akkor vált ismertté, amikor Schwendi alatt tevékenykedett. Arra fentebb már utaltunk, hogy Bornemissza a kis várháborúk idején a királyi seregben tüzértisztként szolgált, és nem szabad megfeledkezni arról, hogy a 16-17. században az utászok a tüzérség egységeibe tagolódtak. Ez a 800 fő ekkor a magyar király zsoldjában állt, erre utal Jan Zamoyski kancellár és Cyrus császári követ közötti levélváltás. Ebben a levelében Zamoyski kifejti, hogy a magyar katonaság „ bátor fáradozása és hasznossága az előző évi hadjáratban a hasznomra volt, ” ezért engedélyt kér 500 katona félfogadására Felső-Magyarország („in superiore Ungaria ”) területéről a király beleegyezésével.35 A korabeli Felső-Magyarország megyéinek (Gömör-Kishont, Fleves, Borsod, Sáros, Szepes, Torna, Abaúj, Zemplén, Ung, Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa)36 a katonáságát ki ne ismerné jobban, mint akinek a családja ezen vármegyék egyikében birtokos? Minden bizonnyal innen származott a levélben kért 500 katona, míg a 300 további utászt Erdélyből (a felső-magyarországi Szatmár hovatartozása ekkor még vitatott volt).

A király Vityebszkben tartotta meg a haditanácsot, ahol arról kívánt döntést hozni, hogy milyen irányba támadjanak. A lengyel hadvezetés ismét amellett érvelt, hogy Szmolenszk városát foglalják el. A litvánok szintén amellett kardoskodtak, hogy Szmolenszket ostromolják meg, mivel ez a város egyik kulcsfontosságú erődítménye volt Litvániának. Ugyanakkor a király úgy vélte, hogy Velikije Lukit kellene megostromolni. Ugyanazok voltak az érvei, mint az előző évben: Szmolenszk irányába nem érdemes előrenyomulni, ugyanis a moszkvai csapatok mindent elpusztítottak, így az élelmiszer utánpótlást nem tudják megoldani. A másik érve az volt, hogy ha a Dnyeper-menti Szmolenszket támadják meg, Iván cár egyrészt a védtelen Livóniára támadhat, másrészt sokkal nagyobb csapatokkal vonul fel Szmo34 Veress 1937. 146.

35 Siemenski, Józef (wydat): Archiwum Jana Zamoyskiego. Tom II. Warszawa, 1909. 2. „ ...opera forti utilique superiore proxima expeditione usus sum...”

36 Bessenyei József: A Felső-Magyarország fogalom kialakulása és tartalma a XVII. század végéig (A 2000. november 8-án a Miskolci Akadémiai Bizottság Székházában tartott konferencia anyaga) (Kézirat)

256