Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

MORLIN BÁLINT: 16-17. századi hadmérnöki munka egy mai mérnök szemével. A hadmérnöki munka során szerzett tapasztalatok

3. kép. A Forte Sangallo bástyái Nettunóban, 1502.

tetején elhelyezett pásztázó tüzérséget veszélyeztette, ezek védelmére alakították ki a magas ágyúállásokat vagy cavaliereket. Másrészt, mivel fontos követelménnyé vált a falakat vagy legalább a lábazatot takaró vársík (glacis), így az oldalazó állások is takarásba (mélyen az árokba) kerültek, tehát többé fülre nem is lett volna szükség (ennek ellenére még sokáig alkalmazták őket). Erre a folyamatra jó példák az egri belső vár délkeleti bástyájának háromszintű állásai: az alsó mélyen az árokban, a középső már hátrébb vonva, míg a tetőn elhelyezett legfelső még hátrébb helyezkedik el.

Ekkorra viszont az ostromművek fejlődése elérte azt a szintet, hogy szisz- tematikus munkával a támadó a falak közvetlen közelébe áshatta magát. A védő ez ellen keveset tehetett, mert a tüzérsége a földművek ellen csekély hatásfokkal bírt, kitörései ellen pedig a támadó tábori kiserődökkel megfelelő védelmet élvezhetett, így azok még helyi erőfölény esetében is kockázatosakká váltak. A válasz logikus volt, egyszerűen meg kellett többszörözni a védett vonalak számát. Igaz ugyan, hogy az ostromárkokban viszonylag biztonságosan meg lehetett közelíteni a védműveket, de ez sok időt és munkást igényelt. Tehát több védelmi lépcső alkalmazásával az ostrom jelentősen elnyújtható volt. Ezen azonban már nem feltétlenül falakkal körbezárt rendsze172