Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

MORLIN BÁLINT: 16-17. századi hadmérnöki munka egy mai mérnök szemével. A hadmérnöki munka során szerzett tapasztalatok

4. kép. Speckle 3. tervezete 1589. Jól megfigyelhető a magassági kiépítés, és hogy függetlenné váltak egymástól a fő védvonal kurtinái és bástyái (cavalierekkel), a nagyméretű pajzsgátak (ravelinek, ugyancsak cavalierekkel), és a glacis a fedett úttal és fegyverterekkel (ezek hátsó részében az árkot oltalmazó tüzérséggel)

reket kell érteni, hanem önálló előművek rendszerét, ahol a köztük lévő szakaszokat már elegendő volt tűzzel lezárni (4. kép)'6.

Ez többnyire együtt járt a fő védelmi vonal ágyútűz elleni fedezésével is, ahonnan viszont az előműveket lehetett hatásosan tűzzel fedezni. Erre a célra bármilyen fal megfelelő lehetett. Érdekes példa erre a rendszerre La Rochelle védelme (5. kép) a város nevezetes ostroma idején 1627-28-ban. A keleti és északi oldalon szabályos bástyás öv van, ráadásul komolyabb előművek nélkül (csak a fedett út fegyverterekkel és egy ravelin). Ez, mint Palmanova példája is mutatta, ekkor még nem jelentett feltétlen hátrányt. Nyugatra azonban a középkori falak előtt nincs más, csak egy árokkal és fedett úttal védett csillagmű (ténaille), amit újabb árok választ el a középkori falaktól. Itt a védelem szilárdságát a két vonal együttesének kellett biztosítania: a külső vonal védhette a tüzérségtől a vékony középkori falakat, ahonnét viszont tűzzel fedezhették a külső vonalat. Feltehetőleg megfelelő elrettentő erővel bírt a rendszer, hiszen XIII. Lajos a város kiéhezte- tését választotta. Ez a példa véleményem szerint jól illusztrálja azt, hogy bár az erőd egyes elemei vagy megoldásai lehettek akár reménytelenül elavultak, de a teljes rendszer mégis megfelelően erős volt, amit azonban 16

16 Speckle 1589.; 1712.

173