Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

MORLIN BÁLINT: 16-17. századi hadmérnöki munka egy mai mérnök szemével. A hadmérnöki munka során szerzett tapasztalatok

hogy a támadókat lelassítsa és feltartóztassa, ezzel olyan embertömeget képezzen, amit a védő tüzérsége már megfelelő hatékonysággal tud lemészárolni. Az erődépítészet célja eszerint a kis létszámú védő számára olyan környezetet teremteni, ahol a támadó nem tudja közvetlenül kihasználni számbeli fölényét, valamint optimális helyzetet teremt a védők fegyvereinek működéséhez és túléléséhez.

Ezek alapján úgy vélem, hogy az erődök védelmének fejlődéséhez a következő elvek követték egymást. Elsőként felismerték a tüzérség lehetőségeit, elsősorban a lövedék nagy sebességének köszönhető lapos röppályát és a nagy lőtávolságot, amely lehetővé tette az előterep pásztázását, a középkori ostromművek hatékony pusztítását (ostrompajzsok, ostromtomyok stb.). Ehhez kialakították a megfelelő védműveket, mint a rondellák és ágyútomyok, melyek fő feladata az előterep pásztázása.

Azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az új eszköz nagyobb teljesítménye miatt katonák egész sorait képes elpusztítani. Ehhez a saját tüzérséget úgy kellett elhelyezni, hogy a támadó alakzatokat oldalról lőhessék, vagyis a tűzvonal gyakorlatilag párhuzamos legyen a védendő falazattal. Ez azzal az előnnyel is járt, hogy a rohamozó ellenséget immár a falak tövében is lőni lehetett. Ez a különböző típusú oldalazóművek, torrionék, baluardok, bollwerkek kialakulását hozta magával és az árok szerepének felértékelését, hiszen ez alkalmas terület volt a rohamozok lassítására (újratöltés) és irányítására (célpont képzése). Innét már csak egy kis lépés volt, hogy ezeket a műveket a hatásos lőtávolságnak megfelelő távolságban, ötszögletű formában építsék meg, vagyis létrejöttek a bástyás rendszerek kezdetben még magas, szinte középkorias falazatokkal (3. kép). Érdekesség, hogy a tervezők már e korai időszakban is felismerték, hogy ezek az erődök csak akkor támadhatók gyalogsággal, ha az oldalazó állásokat már elnémították, így azok védelméről az első bástyákon is fülekkel gondoskodtak (a tudatos mérnöki előre gondolkozás szép példája), bár ez a tüzérség akkori fejlettsége mellett talán még nem is volt szükséges. Erre utal, hogy a következő periódusban a füleket nagyrészt el is hagyták (ún. óolasz vagy 2. periódu- sú bástyás rendszer), bár később újra igény lett alkalmazásukra (újolasz vagy 3. periódus), hogy fedezzék a még mindig magasan az árok pereme felett elhelyezett állásokat.

Közben a tüzérség tovább fejlődött, már bármilyen falazatot képes volt viszonylag gyorsan lerombolni, ezért szükségessé vált azok magasságának drasztikus csökkentése, illetve takarása. Ez egyrészt az eddig a falkoszorú

171